Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)
GLANT TIBOR – JUHÁSZ BALÁZS – ABLONCZY BALÁZS 1337 a nemzetközi együttműködésen is alapuló nagy állami szállítmányok, amelyekért pénzt, hadianyagot vagy nyersanyagot kértek fizetség gyanánt. Az ausztriai kritikus állapotokról és a segélynyújtás politikai hasznáról a Főparancsnokság már 1918 novemberében tájékoztatta a Miniszterelnökséget, viszont Armando Diaz vezérkari főnök azt is hangsúlyozta, hogy az amerikai erőforrások bevonása nélkül Olaszország nem fog tudni segíteni.44 Hamarosan Bécs is segítséget kért több csatornán keresztül, de – ahogy arra az olasz Külügyminisztérium politikai osztályának vezetője rámutatott – a volt ellenséges országok ellátásáról a Szövetséges és Társult Hatalmaknak közösen kellett dönteniük.45 1918. december 24. és 31. között Bernben elkezdődtek a tárgyalá sok, miközben Svájcot felhatalmazták, hogy még decemberben nyújtson némi segítséget Ausztriának. Az első jelentősebb szállítmányt Olaszország juttatta célba Innsbruckon keresztül.46 Ez az 1919 januárjában szétosztott olasz segélyszállítmány azért állt olyan gyorsan Róma rendelkezésére, mert azt korábban a Monarchia területén raboskodó olasz hadifoglyok számára állították össze a hozzátartozók, csak az olasz Hadvezetőség nem juttatta el a címzetteknek.47 Ám a segély leszállítása után már nem volt utánpótlás: kizárólag a tengerentúli szállítmányok segíthettek a nehéz helyzetben. 1918. december 21-én az olasz hatóságokat az nyugtatta meg, hogy elindult Trieszt felé két amerikai hajó.48 A segélyek nyújtása terén meghatározó Amerikai Egyesült Államok és Olaszország 44 ACS, PCM PGM, 196., 2853G. sz. átirat. Armando Diaz Vittorio Emanuele Orlandónak és Sidney Sonninónak. Olaszország [Abano], 1918. nov. 14. 11:15. 45 ACS, PCM PGM, 196., 3030. sz. átirat. Armando Diaz Vittorio Emanuele Orlandónak és Sidney Sonninónak. Olaszország [Abano], 1918. nov. 29. 23:00.; Uo. 17126. sz. távirat. Gaetano Manzoni Vittorio Orlandónak. Róma, 1918. nov. 28. 18:40. Orlando válaszában csak annyit ígért, hogy egyeztetni fog az ügyben a szövetséges és társult hatalmak képviselőivel. Lásd uo. 4258. sz. távirat. Vittorio Emanuele Orlando Sidney Sonninónak. Párizs, 1918. dec. 12. Francia nyomásra ragaszkodtak a szövetséges és társult hatalmak közös döntéséhez. Lásd uo. 16739. sz. távirat. Gaetano Manzoni Vittorio Emanuele Orlandónak és Armando Diaznak. Róma, 1918. nov. 25. Már az osztrák segélykérés előtt is felmerült, hogy az olaszok ellássák áruval Ausztriát, ugyanis 1918. november végén szó volt arról, hogy a svéd kormány heringet küldene Innsbruckon keresztül, amihez az olasz vasúti kapacitásra volt szükség, de a kérésnek ismeretlen a kimenetele. Lásd uo. 17140. sz. távirat. Sidney Sonnino Vittorio Emanuele Orlandónak és Armando Diaznak. Róma, 1918. nov. 30. 23:00 46 Mitteilungen des Staatsamtes für Volksernährung über die Verhandlungen mit den alliierten Hauptmächten über die Lebensmittelversorgung der Republik Österreich in der Zeit vom Dezember 1918 bis Anfang Oktober 1919. Wien 1920. 10–13. 47 Az olasz hatóságok Caporetto előtt is akadályozták a hadifoglyoknak szánt élelmiszer és ruhanemű célba juttatását, de az ott történtek után ez teljes tiltássá változott. A rossz ellátmány és az ebből adódó halálesetek száma ugyanis elegendő ösztönző erőnek tűnt, hogy az olasz katona ne kívánjon hadifogságba esni. A nemzetközi nyomás hatására csak 1918. augusztus közepén indult útnak újra néhány vagon, amelyek célba is értek, de ettől függetlenül az összegyűjtött segély javát már nem lehetett szétosztani, így az végül a bécsi lakosságot óvta meg az éhhaláltól. Giovanna Procacci: Soldati e prigionieri italiani nella Grande guerra. Bollati Boringhieri. Torino 2016. 182–233. 48 ACS, PCM PGM, 196., 36690. sz. távirat. A Főparancsnokság Vittorio Emanuele Orlandónak és Silvio Crespinek. Olaszország [Abano], 1918. dec. 21. 10:00.
