Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
MURBER IBOLYA 1317 pedig csökkentette a felgyülemlett társadalmi feszültséget is. Továbbá az osztrák állami létnek a segélyezésről folytatott tárgyalásosok és a segélyek megérkezése is egyfajta de facto elismerést jelentett. További pozitív hozadékként könyvelhető el az antant képviselőivel kialakult új kapcsolati tőke és a közvetlen kommunikáció, ami nemcsak az új információk cseréjét jelentette, hanem lehetővé tette az ország problémáiról való közvetlen tájékoztatást is. Bauer ügyesen zsonglőrködött a fenyegető ellátási nehézségekkel és az ebből fakadó osztrák függőséggel. 1919 kora tavaszán váratlanul tovább bővült az osztrák külpolitika játéktere, sőt nyomásgyakorló eszköztára. Ausztria például az antant segélyektől való függésére hivatkozva utasította el Kun Béla felhívását, hogy csatlakozzon a bolsevik fordulathoz.87 Ugyanezzel érvelt az osztrák munkásság előtt is, amikor magyarázatot vártak tőle arra, hogy radikális szociáldemokrataként miért nem kiáltják ki Ausztriában is a Tanácsköztársaságot. De érvként használta fel az osztrák diplomácia az ellátási nehézséget akkor is, amikor bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra, a későbbi Burgenlandra. A győztesekkel szemben azzal is tudott érvelni, hogy ha azok abbahagyják az ország segélyezését, az könnyen egy bolsevik-fordulatot eredményezhet az országban. A magyar Tanácsköztársaság kikiáltását nem fogadták Versailles-ban örömmel. Március 21-e után a győztesek „feltartóztatási” politikájának fontos részét képezte Magyarország elszigetelése a szomszéd államok segítségével. Az antant közvetlen katonai beavatkozásának lehetőségét elvetették, azonban a szomszéd államok beavatkozását bátorították, s annak fejében olyan területi nyereséget helyeztek kilátásba, amelyről lényegében már a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt döntöttek. A csehszlovák, román és délszláv csapatok megszállása jelentős nagyságú, magyar többségű területeket érintett. A győztesek Ausztriával kapcsolatban alkalmazott feltartóztatási stratégiája egyrészt olyan engedményekre épült, mint például az 1916. óta érvényben lévő gazdasági blokád feloldása, a béketárgyalásokra való meghívás, vagy Burgenland Ausztriának ítélése, de fontos eleme volt az élelmiszersegélyek megszüntetésével való fenyegetés is. A magyar külpolitikára kedvezőtlenebb konstellációk hatottak, miközben ugyanazt az antantbarát, nyugatorientált politikát hirdette meg és folytatta 1919 elejéig. A nemzetközi elismerés hiánya nagyobb tehernek bizonyult Magyarország számára, és a külpolitikai mozgástér bővítése sem volt olyan eredményes, mint nyugati szomszédunknál. A Károlyi-kormány az 1918. november 13-ai belgrádi katonai konvenciót az önálló Magyarország nevében 87 ÖStA AdR NPA Nachlass Bauer, Karton 234. Umschlag IX. d, N. 393–408.; magyarul Színai Miklós: A Magyar Tanácsköztársaság és Ausztria kapcsolataihoz. Otto Bauer levele Kun Bélához. Századok 103. (1994) 449–470.
