Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR VÁLSÁGKEZELÉS 1918–1920 1316 békeszerződésben rögzített megtiltásától eltekintve. 82 Ez a lehetőségekhez képest viszonylag szuverén válságmenedzsment elsősorban az osztrák külpolitikát vezető, ausztromarxista Otto Bauer diplomáciai talentumának köszönhető. 83 A Tanácsköztársaság kikiáltásáig Károlyi Mihály irányította a magyar külpolitikát, amely a győztesek egyre fokozódó beavatkozását váltotta ki. Otto Bauer külügyminiszter diplomáciai, taktikai érzékének köszönhetően Ausztria képes volt a nemzetközi kapcsolatok terén saját élelmiszer-ellátási nehézségéből tőkét kovácsolni. A későbbi osztrák magterület már a világháború alatt erős függésbe került a magyar és cseh élelmiszer- és szénszállításoktól, így az ellátási gondok orvoslása korán a politikai tevékenység középpontjába került. A háború végén ez a probléma felerősítette az összezsugorodott területű Német-Ausztria életképtelenségébe vetett hitet, és a Németországhoz való csatlakozás szükségességének gondolatát is. Az Anschlusst azonban a győztes hatalmak a kezdetektől határozottan elutasították, tartva Németország túlzott megerősödésétől. Egy ország lakosságát azonban nem lehetett hagyni éhen halni, s még a polgárháborút vívó Oroszország éhező lakosságának is juttattak nemzetközi segélyeket.84 Az osztrák kormány 1918 késő őszén több alkalommal is nemzetközi segítséget kért és kapott a városi lakosság élelemmel való ellátása érdekében. A semleges Svájcban és Bécsben meg is kezdődtek a sikeres tárgyalások az osztrák fél és a győztesek képviselői között.85 Civil szervezetek, a Vöröskereszt, a kvékerek és a svéd misszió is segélyeket osztottak Ausztriában. Herbert Hoover, későbbi amerikai elnök, az Egyesült Államok élelmezési megbízottjaként azonnali, élelmezésre fordítandó kölcsönt közvetített a Renner-kormány számára. 86 A fedezetet az osztrák állami tulajdon zár alá vétele biztosította. A nemzetközi közösségnek nem állt érdekében a kialakulóban lévő osztrák államiság destabilizálása és a hagyományos társadalmi hálók teljes felbomlása. Egy további „orosz forgatókönyvet” és egy újabb véres polgárháborút mindenképpen meg akartak akadályozni. Az osztrák külpolitika sikereként lehetett elkönyvelni ezt a jelentős nemzetközi segítséget, ami egyben növelte az új rendszerbe vetett lakossági bizalmat, ezáltal az új hatalmi központ legitimitását, nem utolsósorban 82 Ernst Hanisch megítélése szerint Bauer első nagy hibája az Anschluss-politikája volt. Lásd Ernst Hanisch: Im Zeichen von Otto Bauer. Deutschösterreichs Außenpolitik in den Jahren 1918 bis 1919. In: Das Werden der Ersten Republik i. m. 207–222., itt: 218. 83 Moos, C.: Habsburg i. m. 44–45. 84 A Nansen-Misszióról lásd Daniel R. Maul: Appell an das Gewissen Europas – Fridtjof Nansen und die russische Hungerhilfe 1921–23. (www.europa.clio-online.de/essay/id/artikel-3604, letöltés 2018. aug. 31.). 85 Hans Loewenfeld-Russ: Im Kampf gegen den Hunger. Aus den Erinnerungen des Staatssekretärs für Volksernährung 1918–1920. Wien 1986. 231–282. 86 Berger, P.: Kurze Geschichte i. m. 60.
