Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR VÁLSÁGKEZELÉS 1918–1920 1314 széles köreiben, Csehszlovákia és részben Ausztria74 kivételével, hiányoztak a demokratikus tradíciók. 75 A Habsburg Birodalomban a nemzeti elszakadási törekvések a világháború végén konkrét formát öltöttek. Az uralkodó azonban csak a birodalom felbomlási folyamatának utolsó fázisában, 1918. október 16-án adott engedélyt a nemzetiségek Nemzeti Tanácsok formájában történő önszerveződésére, egy államszövetségi keretbe illeszkedve.76 Az állami erőszak monopólium megőrzése érdekében október végén hozzájárult, hogy a hátországban lévő katonai és rendfenntartó egységek a nemzeti tanácsok irányítása alá kerüljenek.77 Ez a császári, királyi rendelkezés is elősegítette az Osztrák–Magyar Monarchia békés felbomlását. 1918. október végén csupán de facto államiságról beszélhetünk Ausztria és Magyarország esetében. A nemzetközi jog ismérvei alapján az osztrák és a magyar de jure államiság előfeltételei közül ugyanis csak az államhatalom volt adott, az államterület és lakosságának végleges megállapítása a békeszerződés aláírásáig váratott magára. 78 A 20. század elejének globalizálódó világában az új államok nem légüres térben tevékenykedtek, hanem egy olyan újjá alakuló nemzetközi rendszer részei voltak, amelynek célja a „globális rend” és a „kollektív biztonság” eszméjének megteremtése volt.79 Azonban az éppen születő nemzetközi rendbe való beta gozódáshoz, a cselekvési szabadság elnyeréséhez szükség volt a békeszerződések aláírására is. Elméletben a győztesek a demokratikus vezetést tartották – Wilson alapján – a belső stabilitás és az új nemzetközi rend garanciájának.80 Azonban az 1918 utáni közép- és délkelet-európai eseménytörténet felülírta ezt az elvárást. Amikor a győztesek Közép- és Kelet-Európa új rendjéről alkotott elképzeléseiket veszélyeztetve látták, célszerű lépésnek a beavatkozást tartották, még akkor is, ha a rendelkezésükre álló eszközök korlátozottak voltak. Ezek a külső, nemzetközi impulzusok azonban egy nem mindig kontrollálható belső dinamikát eredményeztek a beavatkozást kiváltó országokban. A győztesek 74 Ausztriában a két legnagyobb tömegpárt, a szociáldemokraták és keresztényszocialisták is demokratikus berendezkedésben gondolkodtak. Az osztrák birodalomrészben léteztek „demokratikus elemek”, miközben a „demokratikus rendet” az alkotmány keretei már a háború előtt sem biztosították. 75 Hanno Rebhan: Entwicklung zur Demokratie in Österreich. Verfassung, Kampf um Gleichstellung und Demokratiedebatten in der Habsburgermonarchie (1867–1918). Marburg 2014. 76 Rumpler, H.: Das Völkermanifest i. m. 77 A Monarchia bomlása. A katonákat, tiszteket és csendőröket a nemzeti tanácsok szolgálatába engedik. Népszava, 1918. november 1. 10. 78 Georg Jellinek definíciója alapján az államot a következő három elem alkotja: államterület, annak lakossága és az államhatalom. Georg Jellinek: Allgemeine Staatslehre. Berlin 1914. 394–434. 79 A témáról lásd Jörn Leonhard: Der überforderte Frieden. Versailles und die Welt 1918–1923. Mün chen 2018. 80 Frie, E.: 100 Jahre i. m. 104.
