Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
MURBER IBOLYA 1313 1914-ben sem a későbbi győztesek, sem a dualista állam politikai vezetése nem számolt a birodalom megszűnésével.68 A háború utolsó esztendejéig maguk az etnikai alapon szerveződő pártok és mozgalmak sem akarták a Habsburgok uralmának végét. Csupán az utolsó háborús esztendőben körvonalazódott az Osztrák‒Magyar Monarchia nélküli Közép-Európa lehetséges képe. Oroszország 1917 késő őszén kilépett a háborúból, ami miatt feleslegessé vált az egyre szorosabb német alárendeltségbe süllyedő Monarchia európai kiegyensúlyozó szerepe. Az antant hatalmak a Habsburgok birodalmával szemben is alkalmazták az ellenfél belső gyengítésének taktikáját, ami 1918-ban egyet jelentett a nemzetiségi elszakadási törekvések aktív támogatásával. Arról azonban, hogy hogyan nézzen ki az új közép-európai térkép, egymással konkuráló koncepciók születtek. A népek önrendelkezésének jogára hivatkozva Vlagyimir Iljics Lenin meghirdette az önkéntes, valójában csak elméleti szinten engedélyezett területi önállóságot, amely az európai imperializmus létjogosultságát is megkérdőjelezte. Woodrow Wilson amerikai elnök a népek önrendelkezése alatt egy demokratikus rezsim önkormányzatát értette.69 1918-ban mindkét „ideológiai offenzíva”70 elérte az Osztrák‒Magyar Monarchiát, és felgyorsították annak szétesését.71 A „népek önrendelkezési jogának” mindkét értelmezése erős visszhangot váltott ki a közép-európai politikai és a közéleti diskurzusokban. Elsődleges célkitűzéssé vált a nemzet(ek) területi önállósága és szuverenitása. 1918 késő őszén ehhez a követeléshez hozzákapcsolódott a demokratikus berendezkedés megvalósításának igénye is.72 A „demokrácia” Közép-Európában hirtelen „divat” lett73 és megtestesített mindent, ami az autoriter „gyűlölt régi” ellentétjeként volt értelmezhető, azonban kiteljesedését több faktor is akadályozta. Az új közép-európai hatalmi elitek a demokratikus rend meghirdetésétől a győztes hatalmak szimpátiáját és jobb békefeltételeket reméltek. Mindkét országban a társadalom demokratizálást szolgáló, a felgyülemlett társadalmi feszültségek és követelések kanalizálását célozó szociális törvénykezésekből a tervezettnél jóval kevesebb valósult meg. A demokrácia társadalmi bázisa korlátozott volt, hiszen Közép-Kelet-Európában a lakosság 68 Krüger, P.: Die Friedensordnung i. m. 93–115., itt: 96. 69 A népek önrendelkezési jogának koncepcióiról 1918–1923 között bővebben lásd Fisch, J.: Das Selbst bestimmungsrecht i. m. 144–189. 70 Manfried Rauchensteiner: „Das neue Jahr machte bei uns einen traurigen Einzug”. Das Ende des Großen Krieges. In: Das Werden der Ersten Republik i. m. 21–41., itt: 38. 71 Az orosz forradalmak katalizátor szerepéről részletesen Leidinger, H. – Moritz, V.: Gefangenschaft i. m. 72 Krüger, P.: Die Friedensordnung i. m. 101. 73 Steffen Kailitz: Nach dem „Großen Krieg” – vom Triumph zum Desaster der Demokratie 1918/1919 bis 1939. In: Nach dem „Großen Krieg”. Vom Triumph zum Desaster der Demokratie 1918/1919 bis 1939. Hrsg. Steffen Kailitz. Göttingen 2017. 27–50., itt: 41.
