Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
BÓDY ZSOMBOR 1283 elkerülhetetlen a reform.76 Ebből a megfontolásból a földosztás kedvezményezett jeinek a vagyontalan mezőgazdasági munkásokat kívánták megtenni. Belőlük viszont nem lehetett családilag gazdálkodó parasztokat formálni, hiszen ehhez a földjuttatás nem lett volna elég, szaktudással sem rendelkeztek és a gazdálkodás elindításához szükséges tőkéjük is hiányzott. A birtokos paraszti koncepció melletti érv éppen az volt, hogy ők mindezzel rendelkeztek. A nagybirtok érdekeinek megfelelő koncepció azonban nem is működőképes gazdaságokat kívánt létrehozni. A nincstelenek számára való pár holdas juttatás – például házhely és konyhakert formájában – már úgy is nagy jelentőségű esemény volt, hogy önálló egzisztenciát valójában nem teremtett, hisz azoknak, akik korábban semmilyen ingatlannal nem rendelkeztek, ez is életvitelük gyökeres átalakítását eredményezte, nem is szólva az ingatlanbirtoklás jelentette presztízsemelkedésről a vidéki társadalomban. Ennek révén a feszültségek tehát úgy voltak csökkenthetőek, hogy a birtokoknak továbbra is rendelkezésre állt nagyszámú olcsó munkaerő, hiszen a juttatott házhely vagy csekély földterület mellett az érintettek továbbra is rászorultak munkaerejük áruba bocsátására. Ez a nincsteleneknek kedvező álláspont azonban – habár a Köztelekben olvas ható volt – nem nyilvános vitában ütközött meg a Nagyatádi-féle földbirtokreform koncepcióval. A Nemzetgyűlés 1920. évi ülésein a nagybirtok védelmében alig hangzottak el felszólalások, annál több kritizálta a nagybirtokot és szólt pártolólag a kisbirtokról. Különösen keresztényszocialista oldalról szidalmazták – gyakran nyíltan – az arisztokráciát.77 A nemzetgyűlésben elhangzó szociális meggondolásokkal eltelt és nagybirtokellenes megnyilatkozások alapján azt várhatnánk, hogy a törvényhozás egy aránylag radikális földreform törvényt fogadott el.78 Mint is meretes nem így történt. A házhelyek kiosztásáról mint sürgős feladatról aránylag hamar született egy törvény, amelyet azzal indokoltak, hogy a komolyabb előkészítést igénylő, komplikáltabban megalkotható földreformtörvény előtt is szükség van a falusi szociális feszültségek kezelésére. Az elfogadott törvény értelmében 400–600 négyszögöles házhelyekre és egy-két holdas kishaszonbérletekre lehettek jogosultak a hadiözvegyek, hadirokkantak, nagykorú hadiárvák, mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok, amennyiben nem rendelkeztek saját házzal. A községi képviselő-testületek azonban titkos szavazással kizárhattak bárkit 76 Remenyik Imre: Kié legyen a nagybirtok? Köztelek 30. (1920) 17. sz. 304.; Köztelek 30. (1920) 17. sz. 443–444. Az érvelés szerint minden 100 hold felosztott nagy- és középbirtok tíz munkahely elvesztésével jár, s a helyükön keletkező családi gazdaságok nem piacra, főként nem exportra termelnek. Lásd még Czettler Jenő: A birtokreform. Új Magyar Szemle 1. (1920) 2. sz. 136–145. 77 Elsősorban Griger Miklósé. Lásd Az 1920. évi február hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés naplója IV. kötet. Bp. 1920. 72. ülés. 72–77. és 75. ülés 162–167.; VI. kötet. 121. ülés 261–276. 78 További nagybirtokellenes megszólalásokat idéz a nemzetgyűlési vitákból Nagy József: Földbirtokpo litika Magyarországon a két világháború között. Eger 2003. 37–39.
