Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
BÓDY ZSOMBOR 1281 számíthatnak a kormány támogatására a munkásság szemükben túlzónak tűnő törekvéseivel szemben. A társadalmi erőviszonyok újrarendezésnek egyik kardinális pontja az ipari munkásságnak és szervezeteinek a beillesztése volt a háború utáni új rendbe. Az 1919-ben rohamosan szerveződő középosztályi egyesületek és politikai mozgalmak, amelyek egyfajta nemzeti és középosztályi önvédelemre akartak vállalkozni, megpróbálták kiépíteni a maguk fogyasztási szövetkezeti hálózatát, és ellenőrzésük alá vonni a szakszervezetekhez kötődő, s a háborúban „nagyra nőtt” Általános Fogyasztási Szövetkeztet. Ezt szükségesnek tekintették a munkásság hatalmának megtörése, a nem szövetkezeti alapon működő – nagyrészt a zsidókkal azonosított – kereskedelem visszaszorítása, és végső soron a mezőgazdasági termelőkkel szembeni érdekvédelem szempontjából. Az ébredők mozgalma több olyan kísérletet is tett az ÁFSZ vezetésének megszerzésére, amelyeket bizonyos mértékig a kormány is támogatott. E törekvések azonban csak részleges eredménnyel jártak. Átmenetileg felfutott a középosztályi fogyasztási szövetkezetek taglétszáma – az 1920-as évek második felére azután jelentősen visszaesett –, de az ÁFSZ megmaradt a szakszervezetek társadalmi hatókörében, csupán azt kellett elfogadnia, hogy minisztériumi delegáltak is tagjai lehessenek az igazgatótanácsának, s így tevékenységét a kormány ellenőrizni tudja.71 Az ÁFSZ-t illető megegyezés után a Bethlen-kormány általánosan is egyességre jutott a szakszervezetekkel és a szociáldemokrata párttal. Az 1921 végén kialakított megegyezés – a közismert Bethlen-Peyer paktum – alapján a szakszervezetek szabadon tevékenykedhettek a magánipar területén, de a mezőgazdaságban és az állami üzemeknél, vasútnál nem. A munkaügyi konfliktusokban a sztrájk is újra elfogadott eszköz lett, amennyiben csak gazdasági – bér, munkaidő stb. és nem pártpolitikai – célokat kívánt elérni. Ez a megegyezés, melynek részletei sokáig nem voltak publikusak, a gyáripar vezetői körében először kisebb pánikot okozott. Attól féltek, hogy olyan sztrájkhullámot fog elindítani, amelynek során a szakszervezetek ismét részleges ellenőrzést szerezhetnek az üzemek fölött, ahogyan az 1919 elején – még a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt – történt. Attól tartottak, hogy a kormányzat ismét, mint a háború alatt, az ő zsebükre próbálja meg a munkások lojalitását megvásárolni.72 A kormány azonban meg tudta nyugtatni a gyáripart. Bethlen miniszterelnök az említett banketten személyesen is garantálta a gyáriparosoknak a magántulajdon védelmét, és meggyőződését fejezte ki arról, hogy a szocialista gondolkodás varázsa amúgy is 71 Bódy Zsombor: Szervezett fogyasztás. Fogyasztási szövetkezetek Budapesten a 20. század első évtizedeiben. In: A fogyasztás társadalomtörténete. A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Pápa 2004. augusztus 27–28. Szerk. Hudi József. Bp.–Pápa 2007. 261–266. 72 Chorin Ferenc: Az ipar és a munkáskérdés. Budapesti Hírlap, 1922. január 6. 1.
