Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
GYÁR ÉS FÖLDBIRTOK A NAGY HÁBORÚBAN ÉS AZ ÖSSZEOMLÁSBAN 1280 mint a lakbér, továbbra is mentesek legyenek a piaci ár alakulásától. Így a jegyrendszerrel történő élelmiszer-ellátást az ipari munkások és az állami alkalmazottak – utóbbi kategória a középosztály egy jelentős részét is átfogta –, valamint a hadirokkantak és a hadiözvegyek esetében sokáig továbbra is fenntartották.68 Ezt egyformán igényelték a szakszervezetek, a gyáripar képviselői, akik attól tartottak, hogy az élelmiszer árak felszabadítása esetén jelentős béremelésre kényszerülnének, és a középosztályi érintettek is.69 1920-ban Magyarországon valamennyi szomszédos ország árainak töredéke volt a kenyér ára. A mezőgazdasági termelők viszont az élelmiszer-forgalom szabad piaci alapra helyezését kívánták. Ezt a Bethlen-kormány fokozatosan meg is valósította, s 1921 szeptemberével visszaállt az élelmiszerek szabadpiaci forgalma, bár a munkásság számára még egy éven át biztosított volt az olcsó hatósági lisztellátás, aminek nyilvánvalóan politikai okai voltak. A hadirokkantak, hadiözvegyek és közalkalmazottak kedvezményes hatósági lisztellátása egészen 1924 nyaráig fennmaradt. Az élelmiszer-forgalom szabaddá tételével a kormánynak sikerült elérnie, hogy a mezőgazdasági termelők – elsősorban a nem önellátásra termelő nagyobb gazdaságok birtokosai – úgy érezzék, hogy elfogadható a helyzetük a megkisebbedett országban az új társadalmi viszonyok között, míg a kedvezményes lisztellátás biztosításával a munkásság megélhetési viszonyait javította, hogy ezzel elkerülje a politikai feszültségek esetleges újabb növekedését. A helyzet paradox voltát jelezte, hogy a szabadpiaci élelmiszer-forgalom viszszaállítását végül is az az inflációs konjunktúra tette lehetővé, amelyet a társadalom legtöbb csoportja nehezen elviselhetőnek érzett. Az ipari vállalatok számára az élelmiszerek szabad forgalmúvá tételét elviselhetővé tette, hogy a kormány a külföldi fogyasztási áruk kiszorításával igyekezett számukra a belső piacot bővíteni, az inflációs politikával pedig forrásokat teremtett új beruházásaik számára.70 A nagyipar képviselői szimbolikus gesztusként értékelték, hogy 1922-ben a GYOSZ alapításának 20. évfordulóján rendezett bankettjükre gróf Bethlen István miniszterelnök eljött, biztosította őket a kormány ipartámogató vámpolitikájáról, s egyúttal megnyugtatta a résztvevőket abban a kérdésben is, hogy 68 Németországban hasonló rendszer működött Ez persze azt is jelentette, hogy az állami kiadások aránya a GDP-hez képest rendkívül megnőtt. A háború előtt Németországban ez 15%-ot ért el, a háború végén pedig 77%-ot. Lásd März, P.: Nach der Urkatastrophe i. m. 114. 69 A GYOSZ egyébként 1921 őszén az állami lisztellátás kiterjesztését tartotta szükségesnek. A munkások és a közalkalmazottak mellett szerintük a magántisztviselőknek és a kereskedősegédeknek is állami lisztet kellene kapniuk. A hatósági ellátás kiterjesztése. Magyar Gyáripar 11. (1921) 17. sz. 5. Érvelésüket a mezőgazdasági cikkek forgalmának felszabadítása ellen lásd A hatósági ellátás kérdése. Magyar Gyáripar 12. (1922) 11–12. sz. 4–5. 70 Pogány Ágnes: A nagy háború hosszú árnyéka. Az I. világháború gazdasági következményei. In: Az első világháború következményei Magyarországon. Szerk. Tomka Béla. Bp. 2015. 257–281.
