Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
BÓDY ZSOMBOR 1279 értékét addig meghatározták. A társadalom minden rétege igényelte a drágulás megállítását, s ezt morális kérdésként fogta föl.64 Az állandó drágulás közepette a kereskedelem vált bűnbakká (ami szorosan összefonódott az antiszemitizmus terjedésével). Általános támogatottságot élvezett az uzsora és árdrágítás ellenes törvény 1920-ban – ez lényegében csak a már a háború alatt is létező Árvizsgáló Bizottság hatáskörét és feladatait bővítette ki –, amely az „igazolt árak” érvényesülését kívánta csak engedélyezni, s bizottságokra akarta bízni az árak ellenőrzését.65 Ez a rendszer valóban működött, bár rendkívül körülményes és bürokratikus volt, s állandó feszültségekhez vezetett, mert nem tudta követni az infláció és a piaci folyamatok gyors változásait. Az árak stabilizálásának általános igénye abból a frusztrációból fakadt, amely a társadalom több csoportját is jellemezte. A bérből vagy fix fizetésből élők keresetük értékéért aggódhattak, a mezőgazdasági termelők azért, hogy milyen reális ellenértéket kaphatnak terményeikért, a megtakarítással rendelkezők pedig felhalmozásaik elillanásáért. A mezőgazdasági termelők a pénz értékének bizonytalansága miatt szívesebben őrizték élelmiszer-készleteiket egészen addig, amíg valamilyen konkrét igényük miatt pénzzé nem tették, vagy közvetlenül iparcikkre, esetleg szolgáltatásra cserélték. A városi fogyasztók viszont ezt élelmiszer-spekulációnak érzékelték, és az „élelmiszer-uzsora” megszüntetését követelték. A középosztálybeliek traumaként élték meg, hogy pénzük elértéktelenedése miatt kiszolgáltatottakká váltak – a társadalmilag korábban messze maguk alatt állónak érzett – élelemiszertermelőkkel szemben, s reáljövedelmeik még a tömegüknél fogva sokkal jobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező munkásokéhoz képest is elmaradtak.66 Ez magyarázza, hogy az árak ellenőrzésére egészen szigorú javaslatok is születtek (a botbüntetés gondolata is ennek kapcsán merült fel). 67 Az infláció körülményei között általános volt az igény arra is, hogy nélkülözhetetlen árucikkekből – elsősorban élelmiszerekből – a hatóságok biztosítsanak állandó mennyiségű ellátást, illetve a megélhetés szempontjából lényeges költségek, 64 Martin H. Geyer: Verkehrte Welt. Revolution, Inflation und Moderne: München 1914–1924. Göt tingen 1998. 65 Törvényjavaslat az árdrágító visszaélésekről. Magyar Gyáripar 10. (1920) 7–8., 15–16. Állásfoglalásuk szerint egy morálisan helyes ár meghatározása lehetetlen kísérlet volt olyan körülmények között, amikor a termelési költségek nominálisan állandóan változtak. Az infláció közepette nem az adott árucikk előállításának költségeit kellene figyelembe venni árának meghatározásakor, hanem az áru újraelőállításának jövőbeli és pontosan nem kalkulálható költségeit. 66 A német középosztály hasonló megrázkódtatásáról lásd Matthew Stibbe: Germany 1914–1933. Po litics, Society and Culture. Harlow 2010. Hasonló folyamatok játszódtak le Ausztriában is, lásd Alfred Pfoser – Andreas Weigl: Die erste Stunde Null. Gründerjahre der österreichischen Republik 1918–1922. Salzburg–Wien 2017. 73–84. Magyarországra nézve lásd Pogány Ágnes: Két szempont a magyarországi infláció vizsgálatához (1914–1924). Történelmi Szemle 30. (1987–88) 121–136. 67 Dietz Károly, volt budapesti rendőrfőkapitány a Nemzeti Ujságban javasolta, hogy menekült tisztviselőkből és katonatisztekből szervezzenek egy ellenőrző testületet, amelynek tagjai minden nagyobb vállalkozást napról napra ellenőriznének. Omke, 1920. április 15. 132.
