Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
GYÁR ÉS FÖLDBIRTOK A NAGY HÁBORÚBAN ÉS AZ ÖSSZEOMLÁSBAN 1278 A konszolidáció társadalompolitikai megoldásai 1919 után A Tanácsköztársaság bukása fordulópontot jelentett azokban a társadalmi dinamikákban, amelyeket a háború elindított. Ettől kezdve a munkásság szervezetei, amelyeket a háború annyira megerősített, hogy egy diktatúra bázisává válhattak, gyengülni kezdtek. Nem volt azonban világos, hogy miként alakul majd ki egy stabil egyensúly a városokban és a vidéki társadalomban a munkások, középrétegek, parasztok és más társadalmi csoportok között, s hogy a munkásszervezetek „túlhatalma” után meddig lendül visszafelé az inga. Ezzel összefüggésben az is kérdéses volt, hogy a lassanként stabilizálódó új államhatalom miként fogja kezelni a társadalmi konfliktusokat, s meddig vonul vissza a gazdasági és a társadalmi élet irányításának azokról a területeiről, amelyek a háború alatt közvetlen állami – azaz politikai, adminisztratív – irányítás alá kerültek. Vagyis mekkora teret enged az állam a társadalom önszerveződéseinek, a gazdaságban a piacnak a társadalom integrálásában, valamint az egyének és csoportok egymás közötti viszonyainak kialakulásában. A társadalom általános bizonytalanság érzetét a korábbi állami keret elvesztésén túl az is fokozta, hogy a pénz mint értékmérő bizonytalanná vált, ami a folyamatos infláció közepette messzemenő társadalmi következményekkel járt. Az infláció egyszerre jelentett társadalmi és politikai problémát, miközben gazdaságilag valójában éppen a megoldás volt az adott időszakban másként meg nem oldható problémákra: a költségvetési források hiányára és a gazdaságnak az új határokhoz és új nemzetközi körülményekhez való alkalmazkodásának finanszírozására. Infláció ‒ Társadalmi probléma és közgazdasági megoldás A háború végéig az infláció korlátozott keretek között maradt. 1918 októberében egy aranykorona 2,32 papírkoronát ért, bár megjegyzendő, hogy a közszükségleti cikkek áraiban ennél nagyobb volt az emelkedés.63 1919 tavaszától azonban felgyorsult az infláció, s innentől – egy rövid megszakítással 1921 első felében – változó ütemben, de egészen 1924 áprilisáig folyamatosan legalább kétszámjegyű volt havi szinten is. (Olykor ennél is magasabb, egyes megugrásoknál pedig havi szinten is előfordultak több száz százalékos emelkedések.) A kortársak számára a drágulás a társadalom különböző szereplői közötti viszonyok megzavarodását jelentette, egymáshoz mért helyzetük bizonytalanná válását. Az emberek többsége számára kérdésessé vált a pénz értékmérő funkciója, amelyen keresztül a különböző termékek és társadalmi pozíciók egymáshoz mért helyét, 63 Botos János: A fizetőeszköz inflációja az első világháború alatt és után 1914–1924. Múltunk 60. (2015) 3. sz. 70–139.
