Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
GYÁR ÉS FÖLDBIRTOK A NAGY HÁBORÚBAN ÉS AZ ÖSSZEOMLÁSBAN 1270 megnyilatkozások sorát is olvashatjuk, amelyek partnerként tekintettek a szociáldemokrata pártra, sőt az ipar – munkások és munkaadók – érdekközösségét hangsúlyozták a mezőgazdasági érdekcsoportokkal és az ő érdekeiket kiszolgáló kormánnyal szemben.30 A választójog korlátozottságának a szerzők szerint az volt az oka, hogy a kormányzat és az agráriusok tartottak a „joghoz juttatott ipari munkásságnak az ipari tőkével való szövetkezésétől”.31 A GYOSZ magát ugyanúgy hatalmon kívüliként pozícionálta, mint a munkásokat. Őket az 1901-es összeférhetetlenségi törvény zárta ki a parlamentből, a munkásságot pedig a korlátozó választójog.32 A GYOSZ, szükségesnek tartva az ipari érdekeltségek megfelelő parlamenti képviseletét, nemcsak az összeférhetetlenségi törvény módosítását követelte, hanem a munkásság választójogát is.33 Még a városi társadalmi csoportoknak – megint csak munkásoknak és munkaadóknak – egy, az agrárius blokkal szemben álló egységes politikai blokkba való tömörülését is felvetették. 34 1918 elején azt hangsúlyozták, hogy a munkások és munkaadók útja sokszor egymás mellett fut a politikában, s úgy vélték, hogy az új választójog alapján megválasztott parlamentben majd támaszai lesznek egymásnak. Ifj. Chorin Ferenc az új, a munkások jelentős részének is választójogot biztosító törvény elfogadása után azt javasolta, hogy kezdjék el felmérni, mely kerületekben nyílna lehetőség „iparos képviselőjelöltek” számára.35 A GYOSZ együttműködési készségére nem érkezett érdemi válasz, amit a szervezet vezetői keserűen konstatáltak. A bolsevik forradalom után pedig aggódni kezdtek, hogy a szociáldemokrata vezetők Magyarországon sem fogják tudni útját állni egy hasonló fordulatnak. 36 Az erőeltolódások következménye: forradalom az összeomlásban Amikor a háború végén bekövetkezett az összeomlás, a politikai hatalom a szociáldemokrata párt bázisának megelőző szélesedése nyomán szinte automatikusan hullott a párt ölébe. Bár 1918–1919 telén egy koalíciós kormány állt az ország élén, annak legerősebb pártját egyértelműen a szociáldemokraták adták.37 A kor-30 A kormány agrárius elkötelezettségéről és a Népszava ezt elítélő cikkéhez való csatlakozást lásd Szemle. Magyar Gyáripar 5. (1915) 8. sz. 3. 31 Szemle. Magyar Gyáripar 5. (1915) 24. sz. 3. 32 Szemle. Magyar Gyáripar 7. (1917) 3. sz. 1–2.; Szemle. Magyar Gyáripar 7. (1917) 11. sz. 2., 10.; A sajtó és az összeférhetetlenségi törvény reformja. Magyar Gyáripar 8. (1918) 6. sz. 11–12. 33 Szemle. Magyar Gyáripar 6. (1916) 20. sz. 2–3. Itt a közélelmezés példájával indokolták, miért kell munkásoknak és munkaadóknak egyaránt bekerülniük a parlamentbe. 34 Szemle. Magyar Gyáripar 6. (1916) 14–15. sz. 1–2. 35 Szemle. Magyar Gyáripar 8. (1918) 4. sz. 1–2. 36 Szemle. Magyar Gyáripar 8. (1918) 2–3. sz. 2–3. 37 Az MSZDP-nek ekkoriban – Hajdu Tibor szerint – 1 000 000 tagja volt. Lásd Hajdu Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Bp. 1968. 151–152. Ezt a létszámot
