Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
BÓDY ZSOMBOR 1271 mányon belüli erőviszonyoknál fontosabb volt azonban, hogy a társadalomban, különösen Budapesten és környékén a szociáldemokrata szervezetek társadalmi hatóköre minden korábbinál tágabb volt. Miközben az ipar szempontjából lényeges minisztériumok szociáldemokrata politikusok kezében voltak, a szakszervezeteknek a munkásság számára rendkívül kedvező kollektív szerződéseket sikerült kötniük, amelyek egyúttal minden munkás számára kötelezővé tették a szakszervezeti tagságot, mivel a gyárak szervezeten kívüli munkást nem alkalmazhattak38 . A hozzájuk kapcsolódó fogyasztási szövetkezet rendkívül kedvező feltételekkel tudott árut beszerezni, ami az általános nyersanyag- és élelmiszerhiány viszonyai között komoly előnyt jelentett. Ezzel egyidőben a középosztályi fogyasztási szövetkezetek a beszerzés ellehetetlenüléséről panaszkodtak. 39 1919 elején egyes gyárakban a munkásság már a kollektív szerződésekben foglaltakon túlmenően is diszponálni kezdett az üzemek fölött, beleértve a termelés irányítását is. A tulajdonosok és vállalatvezetőségek úgy látták, hogy egyszerűen kicsúsznak a gyárak a kezükből. A kritikus pillanatban a szakszervezetek vezetése nem is próbált a radikalizálódó munkásokkal szembe menni, inkább élére állt azoknak a törekvéseknek, amelyek a munkaadóktól való teljes megszabadulást célozták.40 A Tanácsköztársaságban – amelynek a hazai és nemzetközi politikai folyamatokba való beágyazódásával itt nem foglalkozhatunk – 1919. március végétől a szociáldemokrata intézményrendszer végül valóban megpróbálta átvenni a hétköznapi élet menedzselését minden téren. Államosították az üzemeket. Az addig paritásos alapon működő társadalombiztosítási intézményekből egyszerűen kirakták a munkaadók képviselőit. A fogyasztási szövetkezetüknek elvileg az egész főváros kereskedelmét át kellett vennie, s vezetője a kommün közellátásügyi népbiztosa lett.41 Ez egyedi jelenség volt az első világháborút követő európai társadalmi és politikai válsághullámban, mert bár az másutt is megtörtént, hogy bolsevik ideológiájú pártok átvették a hatalmat (vagy erre kísérletet tettek), ám más országokban a szociáldemokrata pártokhoz és a szakszervezetekhez kapcsolódó intézményrendszer ilyen társadalmi-hatalmi túlterjeszkedésére nem elsősorban a szakszervezetekbe való beáramlásnak köszönhette, hiszen a pártnak közvetlenül csak kevés tagja volt, a szakszervezetbe belépők viszont gyakorlatilag a pártnak is tagjai lettek, és fizették a pártadót. 38 1919 márciusában a Vas- és Gépgyárak Országos Egyesülete által kötött kollektív szerződés. MNL OL Z 435. 2. cs. 19. t. További kollektív szerződésekről tudósít más gazdasági ágakból: Kollektív szerződések. Munkásügyi Szemle 10. (1919). 2. sz. 103–104., valamint György Ernő: Kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők. Bp. 1919. 33–36. 39 A középosztályi Háztartás Fogyasztási Szövetkezet nehézségeiről a központi forrásokból való beszerzés terén lásd Háztartás Szövetkezet MNL OL Z 816 2. kötet. 2. t. Igazgatótanácsi ülés 1918. dec. 21. és 1919. jan. 3. 40 Péteri György: A Magyar Tanácsköztársaság ipari irányítási rendszere. Bp. 1979. 32–35. 41 Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia i. m. 1457–1475.
