Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
GYÁR ÉS FÖLDBIRTOK A NAGY HÁBORÚBAN ÉS AZ ÖSSZEOMLÁSBAN 1266 állampolgári jogukat meg ne kapják attól a hazától, amelyet megmenteni és fönntartani életükkel és munkájukkal segítettek.” 16 A kormány értékelte is a szociáldemokrata párt és a hozzákapcsolódó szervezeti háló tevékenységét, s látható szerepet juttatott neki a mozgósított társadalom hétköznapjainak működtetésében a lakáskérdéstől a közélelmezésen át a munkaügyekig. A választójog háború alatti kiterjesztésére vonatkozó, hosszas előkészítés után megszületett 1918. évi XVII. tc. beterjesztésével is az volt a legfontosabb célja, hogy az ipari munkások választójogának biztosításával fenntartsa a szociáldemokrata párt, s így a szakszervezetek támogatását a kormányzat háborús politikája mellett. 17 A munkásság szervezeteit érintő változások azonban kihatottak a középrétegek és a munkaadók helyzetére is. A munkaadók számára a szakszervezetek elismerése a korábbi erőviszonyok teljes felforgatását jelentette. A legnagyobb ágazati munkaadói szervezet, a Vas- és Gépgyárak Egyesületének titkára így írta le a változást: „Hiszen csak el kell gondolni, mit jelent az, ha az a szakszervezeti titkár, akit azelőtt esetleg valamely gyár környékéről is huligánokkal űztek el, a panaszbizottsági rendelet által a gyár fölé rendelt legfelső döntő bíró gyanánt, tárt kapukon át, az ily büszke gyárosnak szinte saját négylovas hintóján vonul a gyártelepre, hogy legintimebb könyveinek betekintése és a lenézett munkásaival szembesítve vádlottként való kihallgatása után fölötte ítélkezzen. Nincs az a lendületes vezércikk, lángszavú agitáció, amely ennek propagatív hatásával mérkőzhetnék.” 18 A háború alatt – eltekintve a kezdeti időszaktól – jelentősen nőtt a szakszervezeti tagok száma, és a háború végére a fővárosi agglomerációban szinte teljessé vált a szervezettség, s néhány további iparvárosban is (a fontosabb szakmák tekintetében). Ezzel párhuzamosan valamennyi szakszervezetekhez kapcsolódó egyesület és a fogyasztási szövetkezet taglétszáma is megugrott. Utóbbi egy sokféle üzletágban jelenlévő holdinggá nőtte ki magát.19 A szakszervezetek kasszája tele volt – hiszen megnőtt a taglétszám, s magas bérek után fizették a tagdíjat –, a háború második két éve így számukra infrastrukturális értelemben is az építkezés ideje volt: új székházakat vásároltak vagy építettek, új helyiségeket szereztek maguknak stb. A munkásság szervezeteinek erősödésével szemben a munkaadók defenzívában érezték magukat. Úgy látták, hogy a panaszbizottságok képtelenek olyan 16 Az üzem összes munkásai aláírású kétoldalas nyomtatvány 1917. május 2-ai dátummal, amelyet a párt számos üzem szervezett munkásaival küldetett el a kormánynak. Politikatörténeti Intézet Levéltára (PIL) 658. f. Titkárság. 38. ő.e. 17 Varga Lajos: Kormányok, pártok és a választójog Magyarországon 1916–1918. Bp. 2004. 18 Méhely Kálmán: A munkásügyi Panaszbizottságokról. Munkaügyi Szemle 8. (1917) 204. 19 Soós Gyula: Húsz esztendő. Az Általános Fogyasztási szövetkezete fönnállásának 20 éves története. Bp. 1924.
