Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
BÓDY ZSOMBOR 1265 Ezekben – rendszerint egy nyugdíjas jogász elnöklése mellett – a háztulajdonosok és a bérlők egyesületének delegáltjai vettek részt. Utóbbi szervezet ismét csak a szociáldemokrata párt szatellit szervezete volt. 13 Mindez azt jelentette, hogy a kormányzat a szociáldemokrata pártot a háború miatt olyan elbánásban részesítette, amire korábban nem volt példa. A párt maga is kooperatív magatartást tanúsított a háború kezdetétől fogva – amint általában a más hadviselő államokban parlamenti képviselettel rendelkező testvérpártjai is –, és sajtóját a háború kitörésekor átállította a háború támogatására.14 (Lapjai a dip lomáciai krízis hadüzenetet megelőző időszakában még békepárti hangot ütöttek meg.) A háborút támogató álláspont legfontosabb eleme az volt, hogy a szociáldemokrata vezetés egészen az 1918-as összeomlásig igyekezett megakadályozni minden sztrájktörekvést, és leszerelni a mégis kirobbanni akarókat, amelyek a háború második felében nem voltak ritkák. Az együttműködő magatartásért cserébe a szociáldemokrata párt azt remélte, hogy elnyerheti a kormánytól a választójog kiterjesztését, ami azután majd neki is helyet biztosíthat a parlamentben. A párt igyekezett a háború körülményeit kihasználva folyamatos nyomás alatt tartani a kormányzatot, hogy hozzáállásáért meg is kapja a jutalmát. Egész sor hadiüzem szakszervezeti munkássága küldött például táviratot a kormánynak a választójog kiterjesztését kérve.15 A követeléseket a kormányhoz intézett petíciók formájában később többször is megismételték. „Ennek az üzemnek a munkásai nyugodt lelkiismerettel állapítják meg azt az igazságot, hogy azokat a kötelességeket, amelyeket a háború rájuk rótt, becsülettel és hiány nélkül teljesítették az első pillanattól mindmostanáig. Tudatában voltak munkájuk nagy jelentőségének és értékének, tudták, hogy bár nem fegyverrel, hanem szerszámmal a kezükben, de mégis lövészárokban állnak, tudták, hogy minden kalapácsütésükkel a honvédelem fegyvereit kovácsolják: a hazát védik életre halálra. Ez a tudat hatványozta kötelességteljesítésüket és áldozatkészségüket. Ez a tudat tette elviselhetővé számukra mindazt a szenvedést és nélkülözést, amellyel a háború csapása őket – elsősorban őket – sújtotta. Ez a tudat – és csak ez! – bírta rá őket és valamennyi más üzem munkásait arra is, hogy tűrjék a politikai jogfosztottságnak, a választójogból való kirekesztettségnek megszégyenítő helyzetét. [...] A háború nem végződhet anélkül, hogy legelemibb, de legfontosabb 13 Dr. Szabó Imrének, a lakáshivatal elnökének előterjesztése a kerületi lakáshivatalok vezetőiről és tagjairól. Bp., 1917. nov. 20. Budapest Főváros Levéltára (BFL) IV. 1407/b 121846/1917. 14 A szociáldemokraták álláspontjára lásd Hajdu Tibor: Emlékezet és valóság. Századok 138. (2004) 1444–1461.; Litván György: A sajtó áthangolódása 1914 őszén. Századok 138. (2004) 1462–1467. 15 Az élet és a halál demokráciája. Népszava, 1915. december 1. 1–2.
