Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
GYÁR ÉS FÖLDBIRTOK A NAGY HÁBORÚBAN ÉS AZ ÖSSZEOMLÁSBAN 1264 kezelniük kellett az iparban felmerülő konfliktusokat.9 A bizottságok háromoldalú testületek voltak, melyekben az állam delegáltjai – civil köztisztviselők és katonák egyaránt lehettek – mellett a munkaadók és a munkavállalók képviselői voltak jelen. Lényeges különbség volt azonban, hogy mivel a szociáldemokrata párt – ellentétben az említett szövetséges országokkal és az antant nagyhatalmaival – nem volt jelen a parlamentben, hiszen ezt az erősen korlátozott választójog nem tette lehetővé,10 a párthoz kötődő szakszervezetek bevonása a munkaügyi konfliktusok rendezésébe különös jelentőséggel bírt. Olyan elismerés volt ez, ami gyökeres változást jelentett a korábbi állapothoz képest, és mindenképpen nagyobb lépésként értékelhető, mint az olyan országokban, ahol a szociáldemokrata párt már részese volt a parlamenti politikai erőtérnek. A kormányzat tudatosan döntött amellett, hogy a szociáldemokrata munkásmozgalom intézményeit bevonja a háborús mozgósítás menedzselésébe, s ez a törekvése nem csak a szorosan vett munkaügy terén nyilvánult meg. A közellátás volt a másik terület, ahol a kormánynak számolnia kellett a szakszervezetek bázisán létező Általános Fogyasztási Szövetkezettel (ÁFSZ). A központosított élelmiszer-gazdálkodás viszonyai között szükség volt erre az intézményre, mert nem állt más rendelkezésre, ami a jegyrendszer alapján működő elosztást hatékonyan le tudta volna bonyolítani a munkás kerületekben.11 A szociáldemokrata párthoz kötődő szervezetek a lakásügyek intézésében is szerepet kaptak. A szabad bérlakáspiac, amely a magyar városokban 1914 előtt működött, már a háború kezdetén megszűnt létezni. Először a bevonult katonák családjait mentesítették a lakbérfizetés alól, majd mivel ennek az intézkedésnek számos újabb feszültséget generáló következménye lett, hatóságilag szabályozták a lakbéreket. A háború második felében lakáshivatalokat hoztak létre, amelyek az elvileg továbbra is magántulajdonban lévő lakásokról bérlőváltás esetén döntöttek, azaz az új bérlőt az igénylők közül kijelölték. Erre azért is volt szükség, mert a háborús konjunktúra miatt az iparvárosok a korábbiakat is meghaladó migrációs nyomás alá kerültek.12 A lakáshivatalokban is paritásos testületek döntöttek a vitás ügyekről. 9 18.950/1916. H. M. r. kelt: 1916. jan. 17. A Panaszbizottság tagjait a hadiipari üzem parancsnoksága, a Honvédelmi Minisztérium, a Kereskedelmi Minisztérium, a munkaadók és a munkavállalók delegálták. A panaszbizottsági eljárást a következő rendelet egyszerűsítette: 13.604/1916. H. M. r. kelt: 1916. júl. 19. 10 Németországra nézve lásd Gerald D. Feldman: Kriegswirtschaft und Zwangswirtschaft. Die Diskre ditierung des „Sozialismus” in Deutschland während des Ersten Weltkrieges. In: Der Erste Weltkrieg. Wirkung i. m. 456–484. Áttekintés nyújt valamennyi nyugati hadviselőről, lásd Geary, D.: European Labour Politics i. m. 11 Lásd Tisza levele Sándor János belügyminiszternek az Általános Fogyasztási Szövetkezetről, 1916. dec. 3. Gróf Tisza István Összes Munkái VI. Bp. 1937. 95–96. 12 Borsos Endre – Németh Béla: Magyarország lakáspolitikája. Bp. 1938., különösen a „Háztulajdon a háború alatt és után” című fejezet, melyet Borsos, a lakásügyek egykori miniszteri biztosa írt.
