Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Szűts István Gergely: Optálási jegyzőkönyvek mint a trianoni menekültkérdés forrásai
OPTÁLÁSI JEGYZŐKÖNYVEK MINT A TRIANONI MENEKÜLTKÉRDÉS FORRÁSAI 1244 orvoslásául a belügyminiszter jogává tette a törvény annak igazolását, hogy az állampolgárságért folyamodó személy illetősége a békeszerződés hatályba lépésének idején Magyarországon volt. A döntés ellen jogorvoslatnak helye nem volt.28 A visszahonosítás napi ügymenetéről belügyminisztériumi körrendelet rendelkezett.29 A honosság megítélésének kérdése a következő években, igaz csökkenő mértékben, de továbbra is napi probléma maradt a közigazgatásban. Még 1924 februárjában is akadt olyan hivatali ügyintéző, aki a Magyar Közigazgatás című lapban kért tanácsot a honosság értelmezésével kapcsolatban. 30 Menekültek (és) optánsok száma A menekültek pontos számát hivatalosan az 1920 áprilisában létrehozott OMH jelentéséből ismerjük.31 Az 1924 nyarán kiadott beszámoló szerint 1918-tól 350 ezer személy menekült/költözött át az utódállamokból Magyarország területére. Mivel a hivatal csak az 1919 októbere után érkezett menekülteket regisztrálta, a korábban érkezettekről csak becsült adataik lehettek. Joggal feltételezhető, hogy több ezer, korábban átjött személy maradhatott ki az összeírásból, nem is beszélve azokról, akik a zöldhatáron keresztül érkeztek. Ezek alapján jóval több, mintegy 400‒430 ezer32 fővel érdemes számolni. Sajnos az OMH adatai utólag már nem ellenőrizhetők vissza, mivel a számítás alapjául szolgáló dokumentumok a második világháború során megsemmisültek. Így ma már csak az imént említett 30 oldalas jelentés, valamint néhány egyéb, indirekt forráscsoport adhatna megközelítően pontos képet a menekültek számáról. Ez utóbbiak esetében azok a közgyűjteményekben ma még nagyrészt feltáratlan és gyakran csak töredezetten fennmaradt minisztériumi, vármegyei, városi és községi szinten keletkezett iratok jöhetnének számításba, amelyek szisztematikus 28 Tarczay Áron: A magyar állampolgárság viszonya a magyar nemzetiséghez és a lakóhelyhez – a jogtörténetben és jelenleg. (https://kisebbsegkutato.tk.mta.hu/kettosallampolgarsag/tanulmanyok/ tan_30.html, letöltés 2017. aug. 21.) 29 A 167.335/1922. B. M. sz. körrendeletet 1922. okt. 23-án adták ki. Magyarországi Rendeletek Tára 56. (1922) 252–255. 1926-ban Rakovszky Iván belügyminiszter a feltorlódott visszahonosítási ügyek miatt a 12.551/1926. B. M. sz. rendeletben az ügyek tárgyalásának egyszerűsítését és gyorsítását rendelte el. Magyarországi Rendeletek Tára 60. (1926) 264–266. 30 Kérdések és Válaszok. III. Magyar Közigazgatás 42. (1924) 6. sz. 4. 31 Petrichevich-Horváth E.: Jelentés i. m. 37. 32 Az OMH összegző adatainál ötven-nyolcvanezerrel nagyobbra becsüli a menekültek számát Ablonczy Balázs: Sérelem, jogfolytonosság, frusztráció. Alsó-Fehér vármegye menekült törvényhatósága Bu dapesten, 1919–1921. In: Uő: Nyombiztosítás. Letűnt magyarok. Pozsony 2011. 159–176.; Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete. A reformkortól a második világháborúig. Bp. 2003. 206. A trianoni menekültek kifejezés használata kimondottan csak az 1918 novembere után, a megszállt területekről Magyarországra érkezőkre vonatkozik. Nem számítjuk bele azokat, akik 1916-ban az erdélyi román betörés következtében érkeztek Magyarországra.
