Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Szűts István Gergely: Optálási jegyzőkönyvek mint a trianoni menekültkérdés forrásai
SZŰTS ISTVÁN GERGELY 1245 felméréséből és elemzéséből megerősíteni vagy éppen cáfolni lehetne a menekültek hivatalos számáról szóló egyetlen OMH jelentést. A komplex feltárás még várat magára. Az OMH jelentésében nem szerepelnek azok, akik a háború alatt fordultak meg, telepedtek le Magyarországon. A háború alatti népességmozgás mindenekelőtt két nagyobb csoportot, az erdélyi és az úgynevezett galíciai menekülteket érintette. 1916. augusztus 27-én Románia megindította a támadást az Osztrák‒Magyar Monarchia ellen és benyomult a Kárpátok hágóin keresztül Magyarországra. A főként Székelyföldről menekülő civil lakosságot az ország belső vármegyéiben helyezték el, és visszaköltöztetésük hivatalosan csak 1918 tavaszán ért véget.33 A másik népességmozgás 1914 őszétől az Osztrák‒Magyar Monarchia keleti tartományaiból Magyarországon át Ausztria felé zajlott. A galíciai és bukovinai tartományokból menekülők zöme csak átutazott az országon, s csak kisebb hányaduk maradt itt hosszabb-rövidebb ideig, vagy tartózkodott itt még a háború végén is. A korabeli diskurzusban gyakorta csak „galíciai menekülteknek” nevezett, többségükben osztrák állampolgárságú, döntően zsidó származású személyek pontos száma nem ismert. Számuk pontosítását nehezíti, hogy a fogalom nagyon rövid idő alatt pejoratívvá vált, és az eredeti bevándorlók mellett a nincstelenek, rosszabb esetben lumpenek, kisstílű bűnözők, sőt számos sajtótermékben ki- vagy ki nem mondottan a zsidóság megjelölésére szolgált. A magyar kormányzat már 1919 decemberében rendeletet adott ki a galíciaiak összeírásáról, kitoloncolásáról, majd gyűjtőtáborba zárásáról.34 Vas megyében például alispáni instrukciók alapján havonta kétszer kel lett a járásoknak és városoknak jelentést tenniük az ott lévőkről. 35 A keleti tartományokból érkező, honossággal nem rendelkezők mellett, bármilyen meglepő is, az 1921-ben és 1922-ben magyar állampolgárságot kérvényező optálók pontos számát sem ismerjük. A belügyminisztériumi összesítők ugyan megsemmisültek, de a hazai levéltárakban hiányosan fennmaradt jelentések szisztematikus átnézése után elvben megközelítőleg rekonstruálni lehetne a kérvényezők számát. A kutatást azonban nagymértékben nehezíteni az a már korábban említett tény, hogy maguk a vármegyék sem mindig készítettek ösz szegzéseket az általuk összegyűjtött és a Belügyminisztérium felé továbbított iratokról. Emiatt pontos képet feltehetőleg a rendkívül időigényes és bizonytalan 33 Az 1916-os erdélyi román betörés menekültügyi kérdéseiről részletesebben lásd Csóti Csaba: Az 1916. évi román támadás menekültügyi következményei. Regio 10. (1999) 3–4. sz. 226–242. 34 Huszár Károly kormánya 1919 decemberében rendelkezett a galíciaiak kitoloncolásáról, akik közül a korabeli híradások szerint ezekben a hetekben majd 50 ezren tartózkodtak csak Budapesten. Pesti Napló, 1919. december 6. 4. A 2.097/1920. B. M. sz. körrendelete felsorolja, hogy az egyes megyékben mely településeken lesznek kijelölve gyűjtőtáborok. 35 Katona Attila: Zsidóság és zsidó kérdés Vas vármegyében 1910–1938. Doktori (PhD) értekezés. Pécsi Tudományegyetem 2008. 205.
