Századok – 2018

2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Szűts István Gergely: Optálási jegyzőkönyvek mint a trianoni menekültkérdés forrásai

SZŰTS ISTVÁN GERGELY 1243 1918 novemberétől a határvonalak bizonytalansága, az ország belseje felé nyomuló ellenséges csapatok miatt gyakran előfordultak olyan esetek, amikor egy-egy alkalmazottat rövid idő alatt többször is áthelyeztek. A MÁV iratanya­gában szereplő több ezer értesítés között számtalan ilyen eset található.24 Egy sepsiszentgyörgyi pályamérnököt például az 1918 novemberét követő három hó­napban előbb Kolozsvárra, majd Nagyváradra, végül pedig a miskolci üzemigaz­gatósághoz irányítottak. Nem ritkán az alkalmazottaknak az éppen aktuális erő­viszonyoktól függően akár napokon belül többször is költözniük kellett. Bergner Jakabot például egy héten belül Pozsonyból előbb Érsekújvárra, majd a budapesti Nyugati pályaudvarra helyeztek át. 25 Sajnos az optálási jegyzőkönyveket rögzítő hivatalok egykori működésébe nem látunk bele, ezért mindössze a sajtópolémiák, valamint a gyakorta rontott jegyzőkönyvi bejegyzések árulkodnak arról, hogy az illetőség kérdése kapcsán komoly bizonytalanság uralkodott még az ügyintézők között is. Mivel az optálási határidő 1922. július 26-ai lejárta után is tömegesen érkez­tek még kérvények,26 és rengeteg olyan személy akadt, akinek magyar állampol ­gársága nem volt egyértelműen megállapítható, a magyar kormánynak sürgősen rendeznie kellet a súlyos társadalmi problémákat okozó helyzetet.27 A magyar ál­lampolgárság megszerzéséről, fenntartásáról vagy éppen az arról való lemondás­ról a 6.500/1921. M. E. sz. rendelet határozott. Ebben a II. és III. fejezet külön foglalkozott az optálás kérdéskörével. Egy évvel később, az 1922. évi XVII. tc.­ben módosították az 1879. évi állampolgárságot szabályozó törvényt. Ennek ér­telmében, aki a világháború kitörése, azaz 1914. július 26-a után elbocsátás vagy hatósági határozat nélkül vesztette el magyar állampolgárságát, és Magyarország területén lakott vagy itt kívánt letelepedni, azt a belügyminiszter kivételesen a visszahonosításhoz megkívánt kellékek hiányában is visszahonosíthatta. Mindezt csak akkor igényelhette a visszahonosítást kérő, ha 18. életévét betöltötte, nem volt cselekvőképtelen és visszahonosítását különös méltánylást érdemlő körülmé­nyek indokolták. Ez a rendelkezés is a magyarországi lakóhelyhez kötötte az ál­lampolgárság megszerzését. Az illetőség igazolásával kapcsolatos fenti problémák 24 MNL OL MÁV Gyűjtemény. MÁV menekülők ügyeinek központi vezetősége iratai (a továbbiak­ban: Z-1610) 1919–1922. 25 Szűts István Gergely: Vasutas vagonlakók és a MÁV menekültpolitikája 1918–1924. Múltunk 57. (2012) 4. sz. 89–112. 26 A Pesti Napló beszámolója szerint 1922. július 24-én, két nappal az optálási határidő lejárta előtt Budapesten közel kétezren igyekeztek leadni kérelmüket a hivatali ügyintézőknek. Sőt, a beszámolók szerint rendőri védelemre is szükség volt, hogy az ügyintézők a megnövekedett munkát a feszült kérvé­nyezők közt végezni tudják. Az aznap leadott kétezer kérvényen túl még harmincezer várt elbírálásra. Kétezer család jelentkezett az optálás utolsó előtti napján. Pesti Napló, 1922. július 27. 2. 27 A M. Kir. Kormány 1919–1922. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és sta­tisztikai évkönyv. Bp. 1926. 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom