Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Szűts István Gergely: Optálási jegyzőkönyvek mint a trianoni menekültkérdés forrásai
OPTÁLÁSI JEGYZŐKÖNYVEK MINT A TRIANONI MENEKÜLTKÉRDÉS FORRÁSAI 1242 illetőséget osztrák állampolgárok, míg magyart csak magyar állampolgárok szerezhettek.19 Az illetőség így elveszítette korábbi funkcióját, és az állampolgárság körébe került. Ettől függetlenül minden állampolgárnak kellett rendelkeznie községi illetőséggel. Minden egyénnek csak egy illetősége lehetett, mivel egy másik község kötelékébe való lépéssel az előző automatikusan megszűnt. 20 A korabeli közvélekedéssel ellentétben az illetőség nem volt feltétlenül azonos a születési hellyel, sőt a tartózkodási hellyel sem.21 A gyermekek születésükkor apjuk, a nők házasság útján férjük illetőségét szerezték meg. Elvált nők esetében a házasság előtti illetőség lett ismét érvényes, a külföldi elvált nők pedig nem vesztették el magyar állampolgárságukat. A magyar állampolgárság jogi kereteit az 1879. évi L. tc. szabályozta. A trianoni döntés idején a községi illetőséget újraszabályozó és községekről szóló 1886. évi XXII. tc. volt érvényben. Ennek egyik lényegi pontja az volt, hogy új illetőséget négy év folyamatos ott tartózkodás és a községi adóteherhez való hozzájárulás után kaphatott valaki.22 Az ennek a kritériumnak megfelelő állampolgár nem volt köteles kérvényezni új illetőséget, a törvényben meghatározott pontok teljesítése után automatikusan megkapta azt. A születési hely, az illetőség és a tartózkodási hely meghatározása a jogi szabályozások ellenére az optálási eljárások során gyakran problémákat okozott. Bár az optálási jegyzőkönyvekben az illetőségre kérdeztek rá, sokan ez alatt legutolsó tartózkodási helyüket értették. Különösen gyakori volt a félreértés azoknál az állami alkalmazottaknál, akiket 1918 novembere előtt többször is áthelyeztek. Ilyen esetekben sokszor előfordult, hogy a kérelmező a születési helyét, azaz az alanyi jogon kapott illetőségét adta meg illetőségi helynek. Ezek a személyek állomáshelyeiken vagy nem töltötték ki a négy esztendőt, vagy nem értvén a kérdést, egyszerűen a születési helyüket diktálták be a hivatalnokoknak. A helyzet bonyolultságát jól mutatja dr. Nuszbek Sándor esete, akinek ugyan utolsó állomáshelye Kassa volt, illetőségnek azonban előző munkahelyét, Beregszászt adta meg. Nuszbek 1900 és 1918 között négy törvényszéken (Békéscsabán, Gyulán, Beregszászon és Kassán) dolgozott. 1910 és 1918 között a beregszászi ügyészségen volt, ahonnan 1918 nyarán helyezték át Kassára. A férfi tehát ténylegesen már Kassáról menekült, de illetőségként Beregszászt jelölte meg. 23 19 Uo. 185. 20 Uo. 187. 21 Eddig több mint húszezer állampolgársági igénylés történt Budapesten. Pesti Hírlap, 1922. június 11. 6. 22 A négy éves meghatározás az 1876. évi. V. tc.-ben szerepel. 23 Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL VaML), Szombathely város polgármesteri iratai, Illetőségi ügyek (a továbbiakban: V.173.e.) I.84/1922.
