Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Szűts István Gergely: Optálási jegyzőkönyvek mint a trianoni menekültkérdés forrásai
SZŰTS ISTVÁN GERGELY 1241 vallók az anyaországban magyar állampolgárságot igényeljenek. Ez idő alatt az utódállamokból menekült/átköltözött személyek elvben mindenféle joghátrány nélkül települhettek át Magyarországra. Az optáló az első fokú közigazgatósági hatóságnak, a járási főszolgabírónak vagy a városi tanácsnak adhatta be kérelmét, de fordulhatott közvetlenül a Belügyminisztériumhoz is. Az ügyben a Belügyminisztérium döntött és az első fokú közigazgatósági hatóságon keresztül értesítette a kérvényezőt. A hivataloknak elvben havonként kimutatást kellet küldeniük a Belügyminisztériumnak az optálók számáról, azonban a beszámolók a fennmaradt források szerint csak elég rendszertelenül érkeztek meg a fővárosba. 16 Az optálásnak a gyakorlatban két formája létezett: a magyar állampolgárság fenntartása valamint megszerzése. Előbbibe tartoztak a történeti Magyarországon illetőséggel és így magyar állampolgársággal rendelkezők, míg utóbbiba azok, akik akár már évtizedek óta Magyarországon éltek, de nem rendelkeztek sem illetőséggel, sem állampolgársággal. Emellett a trianoni döntéstől függetlenül – elsősorban az iparengedélyek kiváltása és főként az italkimérések engedélyeztetése kapcsán – elenyésző számban más típusú optálási kérelmek is érkeztek a törvényhatóságokhoz. 17 Az illetőség kérdése Az állampolgárság megszerzésének egyik alapfeltétele a községi illetőség igazolása volt. A kérvényezőknek bizonyítaniuk kellett, hogy 1918 novembere előtt Magyarország valamely településén illetőséggel rendelkeztek. Az illetőség kérdését még a történeti Magyarországon sem értelmezték egyértelműen. Az impériumváltások után ez még bizonytalanabbá vált, különösen, hogy a kérvényezők egy része hátrahagyott papírjai miatt állításait sem tudta bizonyítani. Egy-egy illetőség bizonyítását a következő években gyakorta nehezítette az is, hogy az utódállamok hivatalai hátráltatták vagy egyszerűen megtagadták annak kiállítását. A problémát fokozta, hogy az illetőség jelentését a békeszerződésben sem határozták meg pontosan, sőt az Osztrák‒Magyar Monarchia egyes tartományaiban is mást és mást értettek alatta. 18 A községi illetőség fogalma eredetileg nem az állampolgársághoz, hanem a községi önkormányzat kialakulásához, a községi polgárjoghoz kapcsolódott. Az Osztrák‒Magyar Monarchiában 1867-től a tartózkodás szabadsága miatt az osztrák és magyar állampolgárok bárhol letelepedhettek még úgy is, hogy a Monarchián belül nem létezett egységes állampolgárság. Emiatt osztrák 16 Az optálási jelentések formai és tartalmi részleteihez lásd a Belügyminisztériumhoz felterjesztett főszolgabírói, illetve alispáni jelentéseket. 17 Aradi G.: Az optálás kérdése i. m. 161. 18 Ganczer M.: Az első világháború utáni i. m. 184.
