Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Szűts István Gergely: Optálási jegyzőkönyvek mint a trianoni menekültkérdés forrásai
OPTÁLÁSI JEGYZŐKÖNYVEK MINT A TRIANONI MENEKÜLTKÉRDÉS FORRÁSAI 1240 értelmében jogában állt, hogy az otthon maradt ingó és ingatlan vagyona feletti ellenőrzést visszaszerezze, vagy bejelentse arra való igényét. Az utóbbi státusz sokkal előnyösebb és így természetesen vonzóbb volt a beköltözők számára. Az optálás 1921. június 26-án a magyar nemzetgyűlés ratifikálta a trianoni békeszerződést, s ezzel hivatalossá váltak az új államhatárok és a Trianonban hozott rendelkezések. A békeszerződés egyik legfontosabb kérdése az állampolgárság megítélésének tisztázása volt.14 A VII. rész 61–66. cikkelyei rendelkeztek az állampolgárságról, valamint az optálás kérdéseiről. A 61. cikkely kimondta, hogy mindazok, akiknek (községi) illetősége azokon a területeken található, amelyek egykor az Osztrák–Magyar Monarchia részét képezték és nem maradtak a trianoni döntés után magyar fennhatóság alatt, elvesztették magyar állampolgárságukat és ezzel párhuzamosan az új állam polgárai lettek. Az egyén választási szabadságát teljes mértékben figyelmen kívül hagyó rendelkezés nagyban elősegítette a magyar államhoz lojális, határon túlra került emberek menekülését vagy Magyarországra való átköltöztetését. A 63. cikkely megpróbálta valamelyest fenntartani az önrendelkezés látszatát azzal, hogy a 18. életévüket betöltött személyek számára a békeszerződés életbe lépésétől számított egy éven belül lehetőséget adott a magyar állampolgárság fenntartásának (opció) igénylésére. A 64. cikkely az optálás jogkörét kibővítve lehetőséget adott az állampolgárság megtartására azok számára is, akik faji vagy nyelvi alapon különböztek illetőségi helyük többségi társadalmától. A törvénycikkek az opciós jogok mellett az érintett személyek kötelezettségeit is rögzítették. E szerint az optálási határidő letelte után egy évvel kötelesek voltak áttenni lakhelyüket az általuk választott országba. Ez (elvben) nem jelenthetett vagyonvesztést. A rendelkezés kikötötte ugyanis, hogy az optálók megtarthatják korábbi ingatlanjaikat, ahhoz akadály nélkül visszajárhatnak, ingóságaikat pedig mindenféle illeték nélkül átvihetik az államhatárokon. A 65. cikkely próbálta szavatolni az opciós rendelkezés végrehajtását. E szerint mindenki saját döntése alapján választhatott állampolgárságot, hatósági rendelkezéssel, intézkedéssel befolyásolni senkit nem lehetett. A gyakorlatban azonban az új államok hatóságai és helyi vezetői gyakran figyelmen kívül hagyva ezt a rendelkezést, igyekeztek távozásra bírni a kisebbséghez tartozó személyeket. 15 A trianoni döntés ratifikálásának napjától egy éven át, 1922. június 26-ig állt fenn tehát a lehetősége annak, hogy az utódállamokba került, magukat magyarnak 14 Szűts I. G.: A szükséglakások felét menekültek kapják i. m. 117. 15 Aradi G.: Az optálás kérdése i. m. 156.