Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
PÁL JUDIT 1213 intézményeit és tisztviselőit, sem decentralizációról – az 1923. évi alkotmány előírása ellenére −, sem önkormányzatiságról nem beszélhetünk ettől fogva. Ezt súlyosbította a törvények és a gyakran egymásnak ellentmondó rendeletek özöne által teremtett jogbizonytalanság. A korszakra vonatkozó szakirodalom és az emlékiratok visszatérő témája az állandó változtatásokból eredő bizonytalanság és korrupció emlegetése. Julius Schaser, aki 1918 előtt és utána is egy ideig Nagy-Küküllő megye alispánja/alprefektusa volt, emlékirataiban „hihetetlen káosz”-ról ír a közigazgatás kapcsán: „Szakismeretek és a folytonsság érzése nélkül mindig új és gyakran egymásnak ellentmondó törvényeket és közigazgatási rendszert hoztak, és hihetetlenül sok rendeletet és utasítást adtak ki úgy, hogy a végén már senki sem igazodott ki igazán, és rendszeres közigazgatásról szó sem lehetett.” 99 A prefektusra hárult a tényleges vármegyei adminisztráció vezetése, valamint annak ellenőrzése, de tiszte egyúttal politikai funkció is volt. A prefektus egyszerre több és kevesebb is volt, mint a főispán. Bár Magyarországon már a dualizmus elején, de főleg 1886 után sokan méltatlankodtak, hogy a főispánság méltóságból hivatallá vált, ez Romániában sokkal inkább így volt. Összefoglalva Erdély két uniójának hasonlóságait a főispánok és prefektusok helyzetének/lehetőségeinek szempontjából: a megyei közigazgatás vezetőinek mindkét esetben fontos szerep jutott az állam- és nemzetépítésben, és mind 1867 után az erdélyi magyar, mind 1918 után az erdélyi román elitnek sikerült befolyását helyi szinten nagyrészt megtartania a nem erdélyiekkel szemben, amit tükröznek a főispánok/prefektusok kinevezései is. LORD LIEUTENANTS AND PREFECTS IN 1918−1919 The Question of Administrative Transition in Transylvania by Judit Pál SUMMARY The study explores the problem of post-war administrative transition at the level of the Transylvanian counties. As both before and after 1918 an important role was played in the process by the lord lieutenants/prefects, it is through an analysis of their respective competences that the author compares the pre-1918 system with the one that functioned later, at the same time contrasting the respective features of the two groups by applying the method of prosopography. 99 Schaser, J.: Erinnerungen i. m. 136−137.
