Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
FŐISPÁNOK ÉS PREFEKTUSOK 1918−1919-BEN 1200 december végére már elmenekült. Végül a főispáni hivatalt az irodatiszt adta át a helyi Román Nemzeti Tanács elnökének, Nicolae Șerbannak , aki 1892−1906 kö zött az alsóárpási választókerület képviselője volt. Șerban arra hivatkozott, hogy „románlakta vidékeken a román nemzeti tanács fogja az impériumot átvenni”. Az irodaigazgató beszámolt arról, hogy miután „eljárás elleni tiltakozásomat kifejezésre juttattam, kényszerhelyzetnek engedve átadtam” a hivatalt.63 Utólag még azt is bejelentette, hogy a számjelkulcsot elégette, de ezt már szóbelileg tette, tehát ő is Budapestre menekült. A jegyzőkönyv tanúsága szerint az új prefektus átvette a hivatalos pecsétnyomót, a tisztviselők törzskönyvi lapjait, a törvények, a Belügyi Közlöny, Fogaras Vármegye Hivatalos Lapja , valamint a vármegye és város szabályrendeleti gyűjteményeit, a főispáni iratokat és kezelési könyveket, a fegyelmi ügyek, az anyakönyvvezető-helyettesek, valamint a szabadságok nyilvántartását, a hadikár tárgyalási iratokat, végül pedig a főispáni iroda berendezését és az irodai felszerelést, közte egy írógépet és egy sokszorosító gépet. 64 A hatalomátvétel nagyjából azonos forgatókönyv szerint zajlott mindenütt: a prefektus bejelentette, hogy átveszi a hatalmat, mire a magyar hatóság képviselője formálisan tiltakozott, majd jegyzőkönyv felvétele mellett átadta a hivatalt. Szeben vármegyéből 1919. január 11-én Walbaum főispán levélben tudósította a belügyminisztert, hogy a Kormányzótanács részéről egy öttagú bizottság jelent meg és közölték, hogy „Szeben vármegye főispánjává (prefektusává) dr. Comsia Miklós orvost nevezte ki, engem a nevezett kormányzótanács megbízásából és annak rendeletére arra hívott fel, hogy főispáni irodámat nyomban adjam át”. Walbaum a felhívásnak eleget tett, és beszámolóját ezzel zárta: „Minthogy a román kormányzótanács által kinevezett prefectus működését azonnal megkezdette, a hiv(atali) hatalom teljes birtokában van és a tisztviselők kezébe az esküt már letették, a mai naptól kezdve főispáni teendőimet nem végezhetem.”65 A szászok fellegvárának, de egyben román egyházi-kulturális központnak is számító Nagyszebenben tehát viszonylag gördülékenyen ment az impériumváltás. Ebben biztosan közrejátszott a szászok állásfoglalása, különös tekintettel a három nappal korábban hozott medgyesi határozatra, de a vármegyei elit etnikai szerkezete is. Amúgy Walbaumnak miheztartás végett ugyanazt válaszolta a Belügy minisztérium tíz nappal később – bár valószínűleg ez már nem jutott el hozzá −, mint általában a megszállt területek hivatalnokainak hasonló kérdéseire, tudniillik hogy hívja fel a figyelmet arra: a belgrádi fegyverszüneti szerződés szerint a megszállt területeken a közigazgatás a magyar kormány kezén marad; a közalkalmazottak a 63 Sándor fogarasi irodaigazgató a belügyminiszternek, 1918. dec. 28. MNL OL K 148-1918-11-11057. 64 Uo. 65 Szeben vármegye főispánja a belügyminiszternek, 1919. jan. 11. MNL OL K 148-1919-11-908.
