Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
PÁL JUDIT 1199 fogadhatja el. Majd így folytatta: „a Károlyi-pártnak törhetetlen híve vagyok és maradok, a kormánnyal egyetértek s minden feladatot, melyet a közeljövőben reám bízni szíves lesz pártunk vagy a kormány, különösön ha az ügyvédi gyakor latom tovább folytatásától el nem zár [ kiemelés az eredetiben – P. J. ] és egész mun kásságomat nem igényli: a legnagyobb örömmel vállalok”. 60 Bánffy Kázmér, a volt főispán 1919. január 3-án, mivel az újonnan kinevezett kormánybiztos tőle a hivatalt nem vette át, azt lezárta, a sürgönykulcsot és két pecsétnyomót magánál tartva a főispáni iroda kulcsát és a törzskönyvi lapokat az alispánnak átadta. Az alispán táviratban kért utasítást a belügyminisztertől: „Mivel ilyen formán a vármegyének sem főispánja, sem kormánybiztosa nincs, kérek sürgős utasítást, mi történjen a főispáni hivatallal, illetve az odaérkező ügydarabokkal?”61 Erre az 1919. január 7-i minisztertanácson Fogarasi Albert nagyenyedi kollégiumi tanárt nevezték ki, de tiszavirágéletű kormánybiztossága mindössze abból állt, hogy másnap átadta az irodát a román prefektusnak. Érdekes eset Julius Schaseré is, aki mint Nagy-Küküllő vármegyei alispán 1918 tavasza óta a főispáni teendőket is ellátta. Visszaemlékezésében azt írta, hogy 1918 tavaszán felhívta Wilhelm Melzer képviselő és közölte vele, hogy ki fogják nevezni főispánnak. Erre díszmagyart csináltatott, hogy legyen a beiktatáskor, de végül csak a főispáni teendőkkel bízták meg. A Károlyi-kormány most már kinevezte volna, de Schasernek 1918 őszén már nem volt kedve vállalni az exponált állást annak ellenére, hogy állítólag a Román Nemzeti Tanácsnak sem volt kifogása ellene. Az is jellemző a megváltozott viszonyokra, hogy a kérdéssel a Szász Nemzeti Tanácshoz fordult: fogadja-e el a felkínált állást, mert erre csak „nemzeti okokból” hajlandó. Miután az elutasító választ megtáviratozták neki, Schaser visszautasította az ajánlatot. 62 A hatalomátvétel 1918−1919 fordulóján megkezdődött Erdélyben a vármegyei közigazgatás szisztematikus átvétele egy előre meghatározott forgatókönyv szerint. A szebeni Kormányzótanács kinevezte az első prefektusokat (az Ókirályság mintájára ugyanis ez lett a főispánok új elnevezése), a kinevezések pedig megjelentek a Kormányzótanács 1919. január 14-i hivatalos közlönyében. Több helyen azonban már korábban megtörtént az „impériumváltás”. Ezek közé tartozott a dél-erdélyi színromán Fogaras vármegye, ahonnan a magyar hivatalnokok többsége 60 Asztalos Kálmán levele a belügyminiszternek, 1918. dec. 31. MNL OL K 148-1919-11-80. 61 Alsó-Fehér vármegye alispánja a belügyminiszternek, 1919. jan. 5. MNL OL K 148-1919-11-296. 62 Schaser, J.: Erinnerungen i. m. 131.
