Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
FŐISPÁNOK ÉS PREFEKTUSOK 1918−1919-BEN 1182 Gyulafehérvárra.9 A küldöttek december 1-jén meg is szavazták az egyesülést, másnap pedig megválasztották az úgynevezett Kormányzótanácsot (Consiliul Dirigent ), illetve a Nagy Tanácsot (Marele Sfat ). Ez jelentette az első lépést a teljes hatalomátvétel felé, hiszen az első – Iuliu Maniuval az élen – egyfajta ideiglenes kormányként a végrehajtó, a másik kvázi parlamentként a törvényhozó hatalmat volt hivatva megtestesíteni. 10 Október 26-án a pesti események hírére Kolozsváron megalakult a Magyar Nemzeti Tanács Erdélyi Bizottsága – amelyet Erdélyi Nemzeti Tanácsként is emlegettek −, élén a Károlyi-párt helyi vezéregyéniségével, Apáthy István professzorral. Alelnökei a polgári radikálisok részéről Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója, a szociáldemokraták részéről pedig Vincze Sándor, a Munkásbiztosító Intézet vezetője voltak. Már az első ülésen felmerült a nemzeti tanácsok erdélyi központjának létrehozása. Apáthy visszaemlékezése szerint, kezdetben nem gondolták, „hogy oly nagy és súlyos föladatok fognak reánk hárulni a régi kormányzat összeomlása és az új kormányzat tehetetlensége folytán”. 11 Az Erdélyi Nemzeti Tanács tevékenységét – akárcsak a többi hasonló szervezetét − a hevenyészettség, ad hoc intézkedések jellemezték, de olyan problémákkal kellett szembenéznie, amelyekkel normális körülmények között a rendes közigazgatás nem találkozott. A tanács egyik tagja így emlékezett vissza erre az időszakra: „Az óriási tömegű telefon persze állandóan csörgött. Egész Erdély Kolozsvártól kérdezett mindent. [ ... ] A vidéki Nemzeti Tanácsok tehát kétségbe esve kértek tőlünk utasítást mindenféle lehetséges és lehetetlen ügyben.”12 Az hamar kiderült, hogy nemcsak a románok nem ismerik el fennhatóságukat, de a szászok, sőt egyes vármegyei magyar – főként székelyföldi – hatóságok sem. A mindenhonnan feléjük áradó panaszok és segélykérések áradatában jóformán tehetetlenek voltak, hiszen a polgárőrségen kívül nem állt rendelkezésükre fegyveres erő, de ha állt volna is, a vérontásnak igen súlyos következményei lehettek volna a magyarokra nézve. November közepén a román csapatok átlépték a román−magyar határt és ellenállás nélkül foglalták el Erdély egyre nagyobb részét. Az elfoglalt területeken rendkívüli állapotot léptettek életbe, és a kommunikációs csatornák ellenőrzésével elvágták a Budapesttel való kapcsolatot. A helyzet súlyosbodása miatt december 6-án a magyar kormány kinevezte Apáthyt Erdély főkormánybiztosává, és azzal is megbízta őt, hogy a megszálló csapatok parancsnokával tárgyalásokat folytasson a belgrádi fegyverszüneti egyezmény betartásáról. Apáthyék nagyon gyorsan kiépítették a tiszavirág életű 9 A gyulafehérvári román nemzetgyűlés történetére lásd Vasile Netea: O zi din istoria Transilvaniei. 1 decembrie 1918. București 1968. 10 Gheorghe Iancu: Contribuția Consiliului Dirigent la consolidarea statului național unitar român. Cluj-Napoca 1985. 11 Apáthy István: Erdély az összeomlás után. Új Magyar Szemle 1. (1920) 2−3. sz. 154. 12 Kertész Jenő: A tíz év előtti Erdély napjai I. Korunk 4. (1929) 1. sz. 9–16., itt: 13−14.
