Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Szántay Antal: A Habsburg Monarchia és pénzügyei a 18. században
SZÁNTAY ANTAL 1103 Német-római Birodalom A Habsburgok a 15. század közepe, III. Frigyes (1440/1452–1493) óta megszakítás nélkül viselték a német-római császári koronát és címet, azonban ez a 18. század során rövid időre megszakadt. VI. Károly császár fiú utód nélkül halt meg 1740-ben, leánya, Mária Terézia nem követhette őt a császári trónon, az ő férje, Lotharingiai Ferenc pedig csak 1745-ben szerezte meg a császári koronát. Őt fiai, II. József (1765–1790) és II. Lipót (1790–1792) követték a császári trónon, majd II. Lipót fia, II. Ferenc (1792–1806) volt az utolsó német-római császár, aki azonban már korábban felvette az osztrák császári címet (I. Ferenc 1804–1835). A császári cím jelentős befolyást biztosított a Habsburgoknak, de kevés tényleges hatalommal járt, különösen a harmincéves háborút lezáró vesztfá liai békék (1648) után. A császár inkább jogi hatalommal bírt, például rendelkezhetett kihalt fejedelmi családok birtokairól (ez tette lehetővé Lotharingia és Toszkána cseréjét), bizonyos esetekben pedig akár le is válthatott fejedelmeket (ahogyan ezt II. József meg is tette), és bár a pápával sokszor volt konfliktusa, de bírt egyházi invesztitúra jogokkal is. A császár tényleges hatalma azonban valójában a Birodalom jelentősebb fejedelmeitől, illetve a fejedelmek szövetségeitől függött. A brandenburgi választófejedelmek, akik a Birodalmon kívül fekvő Poroszország uralkodói is voltak, a század során folytonosan növelték hatalmukat, és egyre inkább szemben álltak a Habsburgokkal. III. Frigyes brandenburgi választófejedelem (1688–1713) még I. Lipót császárt támogatta XIV. Lajossal szemben az augsburgi liga (1686), illetve a nagy szövetség (1689) tagjaként. A császár egyetértésével és támogatásával koronázhatta magát porosz királlyá (I. Frigyes 1701–1713) és támogatta a Habsburgokat a spanyol örökösödési háború során is. Fia, a „Katonakirály” I. Frigyes Vilmos (1713–1740), jelentős reformokkal erősítette meg Poroszországot, és elfogadta a Habsburg örökösödési szabályokat rögzítő Pragmatica Sanctiot (1713). Csak VI. Károly közbeavatkozására állt el attól a szándékától, hogy fiát, Frigyest szökése miatt keményen megbüntesse, netán kivégeztesse (1731/32). II. Frigyes (1740–1786) egyértelműen szakított elődei külpolitikai-szövetségi irányultságával, és VI. Károly halála után azonnal rátámadt a Habsburg Monarchiára, és a Habsburg-ellenes politikát haláláig folytatta. Unokaöccse, II. Frigyes Vilmos (1786–1797), majd annak fia, III. Frigyes Vilmos (1797–1840) uralkodása idején a francia forradalmi, majd a napóleoni háborúk Poroszországot ismét a Habsburg Monarchia szövetségesévé tették. A bajor választófejedelmek a század során hol Habsburg-párti, hol erősen Habsburg-ellenes álláspontot foglaltak el. II. Miksa Emánuel (1679–1726) I. Lipót császár leányát, Mária Antóniát (1669–1692) vette feleségül (1685),
