Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Szántay Antal: A Habsburg Monarchia és pénzügyei a 18. században
A HABSBURG MONARCHIA ÉS PÉNZÜGYEI A 18. SZÁZADBAN 1104 harcolt a török ellen részt véve Belgrád visszavételében (1688), majd a kilencéves háborúban (1688–1697) ugyancsak a Habsburgok oldalán harcolt spanyol Németalföld védelmében, melynek utolsó kormányzója lett (1691). A spanyol örökösödési háborúban azonban már XIV. Lajos oldalára állt, és Tirol ellen vezetett hadjáratot (1703). Miután visszakapta Bajorországot, a Habsburgokat támogatta a török ellen (1717), de a császári cím megszerzésén is fáradozott ösz szefogva a Wittelsbachok kezében lévő bajor, pfalzi, kölni és trieri választókat (1724). Fia, Károly Albert (1726–1745) I. József császár leányát, Mária Amáliát (1701–1756) vette feleségül (1722), akivel először 1717-ben Bécsben találkozott, mikor a török elleni háborúba indult. Bajor választófejedelemként apja céljait követte, a versailles-i udvarral is jó kapcsolatokat ápolt, és VI. Károly császár halála után a Pragmatica Sanctiot elutasítva megszerezte a cseh királyi, majd a német-római császári címet is. Fia, III. Miksa József (1745–1777) azonban kiegyezett Mária Teréziával (füsseni béke 1745. április 22.), így nem vett tovább részt az osztrák örökösödési háború Habsburg-ellenes szövetségében, támogatta Lotharingiai Ferenc császárrá választását, és a hétéves háború során is a Habsburgok oldalára állt. A pfalzi választófejedelem, V. Frigyes (1610–1623) már a harmincéves háború elején szembefordult a Habsburgokkal, amikor 1619-ben elfogadta a cseh koronát (1619–1620 „a téli király”) és a bajor Wittelsbach-házból származó utódai is követték ezt a politikát. Azonban 1685-ben a család katolikus ágából származó Fülöp Vilmos (1685–1690) örökölte a választófejedelemséget, és fiai, II. János Vilmos (1690–1716), majd pedig III. Károly Fülöp (1716–1742) a Habsburgokat támogatták. Károly Fülöp Elő-Ausztria kormányzója is volt 1712-től, azonban élete végén, a császárválasztáskor már bajor unokatestvérét, Károly Albertet támogatta. A Wittelsbachok bajor ágának kihalása után Károly Tódor pfalzi választófejedelem (1742–1777) bajor választófejedelem (1777–1799) lett, és szinte azonnal szerződést kötött II. Józseffel (1777. január 3.), hogy Bajorország déli részét elcseréli osztrák Németalföldért, hogy a burgundi birodalomról szőtt álmait megvalósíthassa. Örököse, II. Károly Ágost zweibrückeni herceg és különösen II. Frigyes porosz király ellenezte a tervet; s ez a konfliktus vezetett a bajor örökösödési háborúhoz. A szász választófejedelmek, I. Frigyes Ágost (1694–1733) és fia, II. Frigyes Ágost (1733–1763) (II. és III. Ágost lengyel királyok) inkább a Habsburg érdekeket szolgálták, míg III. Frigyes Ágost (1763–1806/1827) a poroszok oldalára állt a bajor örökösödési háborúban (1778–1779) és a fejedelmek szövetségében (Fürstenbund 1785) is. A braunschweig-lüneburgi (hannoveri) választófejedelmek a század nagyobb részében ugyancsak a Habsburgokat támogatták. Ernszt Ágost calenbergi fejedelem,
