Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Oross András: A magyarországi végvidéki katonaság járandóságai a 17. század közepén
OROSS ANDRÁS 1093 mérő gabonát szállít a füleki helyőrség részére. Így már saját birtokairól tudta megoldani a gabona- és borszükséglet előteremtését.40 A katonai szolgálatot vállaló nagybirtokosok felé felhalmozott hátralékok birtokadományra történő beváltása, majd azt követően az új birtokossal kötött élelmiszerszállítási szerződések minden bizonnyal mindkét fél hasznára voltak. Az Udvari (és a Magyar, illetve a Szepesi) Kamara így biztosítva látta a helyőrségek élelemellátását, a nagybirtokos pedig nemcsak új birtokkal gyarapodott, de a termények katonaság részére történő szállítása során újabb nyereségeket könyvelhetett el. 41 Végezetül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kora újkorban a fizetés, a járandóság egészen mást jelenthetett, mint a modern államokban. A közszolgálatban lévők fizetése és járandósága egyfajta kárpótlás volt azért, hogy az adott személy (legyen az hivatalnok vagy katona) nem végzett más irányú tevékenységet, és erejét hivatalára fordította. Ráadásul a 16–17. században a társadalom csak igen kis hányadának volt jogosultsága rendszeres jövedelemre, így az ország védelmére felesküdött katonaság kiemelt szerepe a járandóságokra való igény elismerésében is kifejezésre jutott. A magas pozíciókban lévők rendszeres fizetése is komoly adminisztrációs gondokat és finanszírozási nehézségeket támasztott (gondoljunk a nádori fizetésre). Iványi Emma kifejezésével élve a fizetésre egyfajta folyószámlaként tekintettek, amelynek terhére lehetett kisebb-nagyobb összegeket rendszertelenül felvenni. 42 A magyarországi német származású katonaság számára a katonai szolgálatért járó járandóság az egyetlen biztos bevételi forrás lehetett. Magyar és délszláv (helyi) társaik több lábon álltak: földművelés, postaszolgálat vagy éppen a hódoltsági portyázások és adószedés.43 A magyar katonaság létalapja ugyanakkor szinte biztos nem a rendszertelenül kiutalt pénz- és posztóállítmány lehetett. A Balaton környéki várakban és a Kanizsa elleni főkapitányságban a fő foglalatosság pedig elsősorban a szőlőművelésben és a marhakereskedelemben való részvételben testesült meg. 44 A végvidéki katonaság több, a központi igazgatás által is ismert másfelé való elköteleződése miatt sem kapta meg teljes járandóságát. A helyőrségi szolgálat speciális sajátosságai miatt automatikusan alakult ki ez az állapot. A végvidéki fizetésről készített jelentésekből kiderül, hogy sokszor a fizetőmesterek pénzt és posztót is vittek vissza magukkal Bécsbe, a katonák felé mégis hátralékok halmozódtak fel. Felmerül, hogy akkor miért nem adtak ki mégsem több havi ellátmányt? Erre a paradox helyzetre nehéz megnyugtató választ adni, csak sejtéseink lehetnek. A teljesen 40 ÖStA FHKA HFU 1654.12.07. (Kt. 450. fol. 39–47.) 41 H. Németh I.: Végvárak, városok i. m. 240. 42 Iványi E. : Esterházy Pál i. m. 301. 43 Czigány I. : Reform vagy kudarc i. m. 119–120. 44 Végh Ferenc: Birodalmak határán – A Balaton partján. Keszthely végvárváros a XVI–XVII. században. (Disszertációk a társadalomtudományok köréből 1.) Bp. 2007. 190., 202., 206.
