Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Oross András: A magyarországi végvidéki katonaság járandóságai a 17. század közepén
A MAGYARORSZÁGI VÉGVIDÉKI KATONASÁG JÁRANDÓSÁGAI A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 1094 kifizetett német katonaság – akiknek nem volt más egzisztenciális alapjuk az országban – akár el is hagyhatta szolgálatát és hazamehetett. Így a várak őrzése hiányt szenvedett volna, és a várparancsnoknak újoncok toborzásáról is gondoskodni kellett volna.45 A másik indok a végvidéki fizetési utasításokban keresendő, hiszen a végvidéki fizetést mindig a király – tehát végső soron az, akire a katona felesküdött – rendelte el. Ha ő egy alkalommal 2 havi készpénz és 3 havi posztó ellátmányt utalt ki a katonaságnak, akkor a fizető biztosok annál többet nem is adhattak ki. A jól működő rendszereknek több, ráadásul egymással nehezen összeegyeztethető szempontnak is meg kell felelniük, így jó fizetési rendszert készíteni és működtetni is nehéz feladat. A katonák a magyarországi végvárrendszerben térben és időben is sokfélék voltak, sokféle élethelyzettel, érdekkel, eltérő anyagi körülményekkel. Egy olyan világban, ahol az élet szinte minden területe – mai, centralizált államigazgatáshoz szokott felfogásunk szerint – annyira változatos és sokszínű volt, akkor vajon miért pont a hadsereg (közte a magyarországi végvidéken szolgáló magyar és német katonaság) finanszírozása ne lett volna az? PAYING THE GARRISONS OF THE HUNGARIAN BORDER FORTS IN THE MIDDLE OF THE SEVENTEENTH CENTURY by András Oross SUMMARY Stressing the constant lack of pay for the garrisons of the border forts is a set piece in Hungarian historiography. The present overview seeks answers to two systemic questions: why the regular remuneration of the military was a practical impossibility, and how, nonetheless, payments were effected in the middle and the second half of the seventeenth century. The payment and provisioning of the garrisons in the border forts was a risky yet lucrative enterprise for individuals or groups with the necessary amount of capital and taste for adventure. In fact, all those who took part in the financing of the border defences can be regarded as „businessmen”. These people invested their own money, or raised loans to organise a round of payment or provision. Yet it was not only private interests but frequently the representatives of the state administration who featured as business partners: victualling directors, border captains-in-chief, cloth merchants and even members of the Church. 45 Sarusi Kiss B. : Murány végvár i. m. 132.
