Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Oross András: A magyarországi végvidéki katonaság járandóságai a 17. század közepén
OROSS ANDRÁS 1087 Kamara számolta el.20 A pozsonyi kastélyban lévő német katonaság és a komáromi német és magyar helyőrség 2 havi készpénz és 4 havi posztó ellátmánya 1673-ban szintén a Magyar Kamara bevételeit terhelte. Az Udvari Hadi Fizetőhivatal tisztje Bartholomeus Grimus a fizetés során elutazott Pozsonyba és ott a magyar kamarai pénztárból erre a célra 15 000 Ft-ot vett fel lengyel pénzérmékben.21 A végvidéki fizetésről szóló jelentésekben visszatérő elem, hogy nem csak a mustrán megjelent katonák kaptak ilyenkor fizetést, és írták jóvá számukra a felvett élelmiszert. Az elhunyt katonák özvegyei és árvái is számíthattak valamennyi járandóságra. Mivel a végvidéken gyakori eset volt, hogy a katonák török fogságba estek, ezért külön kiemelendő, hogy az ilyen katonák hozzátartozói is felvehették az éppen esedékes zsoldot. A fizetőmesterek ugyanakkor szigorúak voltak azokkal a katonákkal, akik nem jelentek meg személyesen, mert éppen – egyéként központilag tiltott – portyán vagy kereskedelmi tevékenységen voltak. 22 Láthatjuk tehát, hogy a német katonaság részére a készpénzben történő fizetés leginkább csak papíron létezett: a gyakorlatban elsősorban élelemben (kenyér, bor/sör), sóban, posztóban kapták meg járandóságukat. A különféle kimutatások, tervezetek azonban a természetben kiadott „fizetés” értékét kifejezték pénzben (elszámolási forintban) is. A csavar a történetben mindig az elszámolásoknál következett be. A posztóval való üzletelés során a felvásárlási ár egy részéért adták ki a katonáknak a különböző minőségű posztót: ez ismert mind a magyar, mind az osztrák szakirodalomból. Ezt a tényt nem tagadva inkább azt érdemes hangsúlyozni, hogy ez az üzleti nyereség a rendszer része. A korszakban erről nemcsak a már több összefüggésben említett kamarai kézikönyvben olvashatunk, de a kamarai ügyiratok rendszeresen visszatérő eleme a végvidéki fizetés során elért „Zustand” kimutatása is.23 A posztószállításba pénzt és tőkét befektető, ezzel 20 ÖStA FHKA HFU 1682.10.31. (Kt. 668. fol. 603–734., itt: 659.) 21 ÖStA FHKA HFU 1673.01.15. (Kt. 553. fol. 260–265.) 22 Az 1669. évi győri magyarok számára Alsó-Ausztria által teljesített végvidéki fizetésről készített jelentés ezekre az apró, mindennapi élet részét képező adalékokra is rávilágít. Hat veszprémi huszár ugyanis nem jelent meg, de a tisztjeik elmondták, hogy ők a hódoltságban vannak, ahol adósságokat hajtanak be. Mások ugyanakkor jelezték neki, hogy a keresett huszárok valójában portyán vannak. („[...] dass sie in die Türkey umb schulden einzufordern, andere aber mich berichtet, das sie auf parteien gangen währen“). Esetükben a fizetésükért a feleségeik jelentkeztek. A fizetőmester azonban kijelentette, hogy nem fizet nekik, hiszen tudhatták, hogy jön a fizetés és csak pár napja mentek el. Közben megjöttek a huszárok, jelentkeztek a seregírnoknál, majd a fizetőmester után lovagoltak Pápára, ahol a főkapitány beavatkozása hatására kifizette őket, de figyelmeztette őket, hogy a jövőben, aki nincs jelen, az semmit sem kap. Jelentette azt is, hogy a foglyok pénzét az özvegynek vagy barátoknak adta ki. ÖStA Kriegsarchiv (a továbbiakban: KA) Alte Feldakten (a továbbiakban: AFA) 1669-5-6. 23 Trawnicek, P. : Tuchsold i. m. 29., Körbl, H. : Die Hofkammer i. m. 390. A posztóval kapcsolatos nyereség elszámolása gyakorlatilag egyidős a végvidéki fizetéssel. Már az 1570. évi hadi fizetőmesteri számadásban is szerepelt ilyen tétel. Lásd Kenyeres I.: A Habsburg Monarchia i. m. 102. Sőt, amikor az Udvari Kamara az 1672. évi végvidéki fizetés kapcsán kikérte az Alsó-Ausztriai Számvevőség véleményét, ők az őrizetükben lévő régi hadi fizetőmesteri számadásokra hivatkozva a következőket
