Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Oross András: A magyarországi végvidéki katonaság járandóságai a 17. század közepén
1077 Oross András A MAGYARORSZÁGI VÉGVIDÉKI KATONASÁG JÁRANDÓSÁGAI A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN A magyarországi végvidéki katonaság fizetetlensége történetírásunk egyik közhelye. Ezzel nem is szeretnénk vitatkozni, hiszen az eddig feltárt források ezt a teóriát látszanak alátámasztani. A folyamatot röviden a következőképpen foglalhatjuk öszsze: a fizetetlen katonaság a lakosságból élt, fizetése iránt a magyar rendek rendszeresen folyamodtak az uralkodókhoz, hangsúlyozva, hogy az ország bevételei mellett az örökös tartományok adóit is vegye igénybe. A királyi válaszokban visszatérő elem volt, hogy bár a központi kormányzat mindent megtesz a katonaság finanszírozása érdekében, de az örökös tartományok is kimerültek, és egyébként is sokat fordítanak a magyarországi végvidékre. A katonai fizetések előteremtésének ördögi köre olyan nehezen megoldható feladat elé állította a 16–17. századi Habsburg Monarchia igazgatását, aminek többé-kevésbé megnyugtató rendezése csak a 18–19. század fordulóján jött el. Tegyük hozzá gyorsan, hogy nemcsak a katonaság nem kapta meg rendszeresen és időben járandóságait. A Habsburg Monarchia központi pénzügyigazgatási szerve, az Udvari Kamara korabeli iratait böngészve valóban az a kép tárul elénk, hogy a különféle járandóságokra jogosultak beadványaikkal ostromolták a hivatalt fizetéseik, illetve leginkább fizetési hátralékaik kiegyenlítése miatt. Jelen összefoglalás azonban most nem ennek a ténynek a hangsúlyozására fókuszál, hanem a miérteket kívánja felkutatni, és arra a kérdésre válaszolni, mégis hogyan sikerült többé-kevésbé a magyarországi végvidéki katonaság fizetését megoldani a 17. század közepén és második felében. Ismert, hogy a nyugati hadszíntéren zajló harmincéves háború (1618–1648) miatt csak nagyon esetlegesen és rendszertelenül jutottak el a végvidéki fizetéshez szükséges pénzek a magyarországi hadszíntérre. Forrásbázist egyelőre a bécsi Udvari Kamara fennmaradt iratai szolgáltattak, így további kutatásokra lesz szükség a megállapítások igazolásához vagy éppen elvetéséhez (az egyes ausztriai tartományi levéltárakban, illetve a Magyar és a Szepesi Kamara, valamint a végvidéki főkapitányok családi levéltáraiban). Ismert továbbá, hogy az Udvari Hadi Fizetőhivatal 16–17. századi számadáskönyvei néhány évtől eltekintve szinte teljes egészében hiányzanak. Ezekből a kötetekből lehetne megnyugtatóan regisztrálni a lezajlott végvidéki fizetéseket és azok ösz szegbeli nagyságát, továbbá az egyéb járandóságok kifizetését. A kutatás jelen állása szerint valószínűleg egyszerűen selejtezés áldozatai lettek, de mint az újabb
