Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Oross András: A magyarországi végvidéki katonaság járandóságai a 17. század közepén
A MAGYARORSZÁGI VÉGVIDÉKI KATONASÁG JÁRANDÓSÁGAI A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 1078 kutatások is bizonyítják, egy-egy felbukkanó kötetre vagy számadáskivonatra azért lehet számítani. 1 Fő célunk, hogy több korábban már meglévő, szakirodalomban is felbukkanó ismeretet rendszerbe foglaljunk, ugyanakkor egy kicsit más szemszögből közelítsünk hozzájuk. Az elsőre sarkosnak tűnő megállapítások mögött azonban egy általános tendenciát fedezhetünk fel, miszerint a magyarországi végvidéki katonaság fizetése és ellátása egy kockázatos, nehéz, ugyanakkor jól jövedelmező üzlet a tőkeerős vagy vállalkozó szellemű egyének és csoportok számára. Munkánkban igyekszünk általános érvényű megállapításokat tenni az elvégzett alapkutatásokra építve. Rendszerbe foglalásukat azért is tartjuk fontosnak, mert segítségükkel átfogó (ha nem is teljes) kép rajzolható a 17. századi közepi magyarországi végvidéki finanszírozási rendszeréről. Érdemes tisztázni azonban a kora újkori végvidéki fizetés fogalmát is: nem ugyanazt jelentette a katona és a központi kormányszervek számára. A korabeli német nyelvű forrásokban rendszeresen előforduló Gränizbezahlung kifejezés mögött azonban egyértelműen egy több részből álló, összetett folyamat bújik meg. Véleményünk szerint nem szabad egyenlőségjelet tenni a korszakra vonatkoztatva a papíron kimutatott járandóságok és a rövid időn belül megkapott juttatások közé. Így fordulhat elő, hogy például nemcsak egy pápai magyar lovas hadnagy fizetésében mutatkoztak nagy hátralékok, de még a Magyar Királyság legfőbb rendi tisztségviselője, a nádor sem kapta meg teljes egészében járandóságait. Pedig az ő fizetését nem is a bécsi Udvari Kamara, hanem a pozsonyi Magyar Kamara utalta ki évről évre. 2 Az Udvari Kamara levéltárában fennmaradt végvidéki kimutatásokat már sokan használták a magyar történetírásban. A szakirodalom alapján rendelkezünk egy általános képpel a magyarországi végvidéki katonaság fizetését illetően. Részletes összefoglaló azonban nem született a kérdésben. Takáts Sándor írt ugyan egy tanulmányt a katonai fizetésekről, de ő az általa közölt sok-sok értékes adatban végül nem teremtett rendszert. Fő mondanivalója egyébként a katonaság fizetetlenségének hangsúlyozása volt. Minden intézkedésben magyarellenes tendenciát vélt felfedezni, amely megállapítását egyébként – utalva arra, hogy a fizetetlenséggel az osztrákok is tisztában voltak – már könyve egyik bírálója sem tudta elfogadni, mert szerinte nagyon egyszerű a magyarázat: „A katonákat azért nem fizették, mert nem volt pénz.”3 Összefoglalásunkban megpróbálunk válaszo -1 Kenyeres István: Hans Unterholtzer felső-magyarországi hadi fizetőmester és ismeretlen számadásai (1595–1602). In: Redite ad cor. Tanulmányok Sahin-Tóth Péter emlékére. Szerk. Krász Lilla – Oborni Teréz. Bp. 2008. 222. A fennmaradt számadásokra lásd Kenyeres István – Pálffy Géza jelen számban közölt tanulmányát. 2 Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 10.) Bp. 1991. 292–311. 3 A–E: A magyar gyalogság megalakulása. Írta Takáts Sándor. Bp. 1908. Századok 43. (1909) 425– 435., itt: 433.
