Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Sashalmi Endre: A 17–18. századi Oroszország mint fiskális-katonai állam
SASHALMI ENDRE 1029 már a kortársaknak is feltűnt. Különösen érdekes ebből a szempontból egy bizonyos Avraamij szerzetesnek a korabeli viszonyokat, illetve Nagy Péter viselkedését érintő kritikája, mely kritikában fontos helyet kapott, hogy a cár elhanyagolja a kormányzati feladatokat, ami pedig Istentől rendelt kötelezettsége lenne. 97 Avraamij, akinek szavai éppen azért jelentősek, mert korábban az egyik prikáz hivatalnoka volt, többek közt szóvá tette, hogy mennyire megszaporodott az úgynevezett gyák ok (titkárok) és segítőik létszáma, ugyanakkor megrótta Pétert vi selkedéséért, hogy „felhagyva államának bármiféle kormányzásával (pravlenyije goszudarsztva)” azt egy korrupt személyre bízta.98 Továbbá kritizálta Pétert, hogy nem törődik a cári hivatás legfontosabb teendőjével, nevezetesen „amire az egész államban az ő vezetése alatt álló embereknek szüksége van”, azaz a bíráskodásra a legalkalmasabb személyeket jelölje ki. Így pedig az a helyzet áll elő, hogy a hivatalnokok igazságtalanul ítélnek és „tönkreteszik az államot”.99 Úgy vélem, hogy a hivatalnokok, azaz modern(izáló) szóval élve az államapparátus létszámának növekedése, és a goszudarsztvo jelző nélküli, az intézményesség felé mutató hasz nálata közt összefüggés lehet.100 A kormányzati apparátus növekedése ugyanis az államot mondhatni jobban érzékelhetővé, jobban láthatóvá tette az alattvalók számára,101 amely növekedés egyenes következménye volt a háborús költségek miatt megnövekedett adók beszedéséhez szükséges kormányzati átalakításoknak. Az igazi kihívás azonban az 1700-as narvai vereséggel érkezett el Oroszország és Péter számára. A katasztrofális vereség okozta sokk és a fenyegetettség érzése a fiskális-katonai szempontok dominanciáját eredményezte. Péter számára ugyanis az állam érdeke e szempontok maradéktalan érvényesítését és az ilyesfajta szükségletek kielégítését jelentette. Ennek megfelelően Péter alatt az adóprés fokozódása és a hadügyi költségvetés arányának drámai emelkedése volt a tendencia. Minden más a fiskális-katonai szempontok függvénye volt, illetve ezeknek rendelődött alá. Figyelembe kell venni, hogy Oroszország 1700–1725 közt csak 1724-től nem állt hadban valamely hatalommal: a nystadi béke után ugyanis 1722–1723-ban a perzsákkal vívott háborút. A cár 1701-ben kiadásainak valószínűleg még csak valamivel több mint felét (51,5%-át) költötte katonai célokra, de 1724-ben már 70,4%-át – ami megfelelt a nyugat-európai tendenciáknak, ugyanakkor a közbeeső években ez a mutató 80-85% között mozgott, sőt egyes vélemények szerint 97 Sashalmi Endre: Útban egy új hatalmi ideológia felé. A moszkvai hatalomfelfogás elemei és nyugati hatások „Avraamij szerzetes füzeteiben” (1696). Aetas 18. (2003) 1. sz. 78– 93., itt: 85–87. 98 Uo. 86. 99 Uo. 100 Sashalmi, E.: Russia a Fiscal-Military and a Composite-Dynastic State i. m. 136. 101 Ez különösen fontos Oroszország vonatkozásában, ahol az államról való gondolkodás – ellentétben a Nyugattal – kezdetleges volt a 18. század előtt. Az állam ugyanis „láthatatlan”, ezért meg kell személyesíteni, hogy láthatóvá váljon, ami akár az uralkodóban vagy az állam hivatalnokában is testet ölthetett. Erre a hermeneutikai problémára lásd Sashalmi, E.: Az emberi testtől az óraműig i. m. 15–21.
