Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Sashalmi Endre: A 17–18. századi Oroszország mint fiskális-katonai állam
A 17–18. SZÁZADI OROSZORSZÁG MINT FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM 1020 fontosságára hívja fel a figyelmet, azt hangsúlyozva, hogy minden állam más és más volt, ami eltérő megoldásokat eredményezett az erőforrások mobilizálása során. 36 Sokatmondó a fogalomnak az orosz történetírásban való előfordulásáról, hogy Kiszelev orosz szerzőként a fiskális-katonai állam Oroszországra való alkalmazása kapcsán mindössze három szerzőt idéz (Dunning és Hartley mellett saját tanulmányomat). A fogalomhasználat kritikája az ő esetében is elsősorban a fiskális elemre vonatkozik, de közvetve magát az államigazgatás szempontját is érinti a hivatali apparátus számának alakulása kapcsán. Kiszelev rámutat, hogy az erőforrások mobilizálása nemcsak a direkt adóztatás növelése révén történhetett meg Péter idején, hanem olyan állami manufaktúrák létesítése által is, amelynek munkaerejét a jobbágyi robot adta. Ez történt például nagy méretekben Péter alatt az Urálban.37 Másrészt maga a direkt adóztatás növekedése nem járt együtt szükségszerűen a hivatali apparátus ugrásszerű számbeli növekedésével, a 17. század utolsó harmadában ugyanis maguk az adófizetők, a helyi közösségek voltak felelősek az adó begyűjtéséért, amit csak felügyeltek a központi kormányzat kiküldött hivatalnokai, a vojevodák.38 Kiszelev osztja Jevgenyij Anyiszimov nézetét, miszerint a 17–18. században az orosz kormányzatnak „nem voltak eszközei és módszerei arra, amelyek révén megfelelően meg tudta volna állapítani a népesség adófizetési képességét, illetve, hogy rendszeresen rögzítse a népesség adópontenciáljának változásait”.39 Ez Kiszelev szerint igaz, azonban leszögezi, hogy a Péter által 1719-ben bevezetett fejadó beszedése , ami 1724-től indult, és amely kiváltotta a korábbi 20 fajta (!) direkt adót, „nem követelte meg az államigazgatás bürokratizálódását és professzionalizálódását”. Ezt ugyanis megoldották vagy a földesurak vagy a helyi faluközösségek – az állami parasztok esetében –, akikre Péter idején a fejadó begyűjtése nagyrészt hárult.40 A nevezett módszer pedig éppen az előbbi tényező, a hatékony és specializálódott államigazgatás hiányára vezethető vissza. Kiszelev szerint a cél nem az adóbevétel maximalizálása volt, hanem az, hogy a befolyó jövedelem elégséges legyen a hadsereg finanszírozására.41 Kiszelev ugyanakkor rámutat arra, hogy az adók ból befolyó összeg növekedése önmagában nézve félrevezető lehet. Mert bár „a férfilakosságtól beszedett hivatalos direkt adók hatszorosára növekedtek az északi háború idején”,42 az infláció beszámítása lényegesen módosítja ezt az értéket. A Kljucsevszkij által kalkulált inflációval számolva a direkt adókból származó bevétel növekedése reálértéken az 1680–1724 közti időszakban 3,7-szeres volt!43 Ugyanakkor Kiszelev szerint 36 Kiselev, M.: State Metallurgy Factories and Direct Taxes i. m. 10. 37 Uo. 19–36. 38 Uo. 18. 39 Uo. 40 Uo. 41 Uo. 42 Uo. 13. 43 Uo.
