Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Sashalmi Endre: A 17–18. századi Oroszország mint fiskális-katonai állam
SASHALMI ENDRE 1019 komplexebb állandó hadsereg felállítását; a hadsereg szükségletei önmagukban a legfontosabb mozgatóját képezték a központi és a helyi igazgatás átszervezésének”. 27 1720-ra az orosz hadsereg az egyik legnagyobb volt Európában, a hadi kiadások az 1710–1720-as években a kiadások 78-80%-át tették ki, mint ahogy más nagy európai államokban is.28 Ha tehát így nézzük, akkor Oroszország megfelel a kri tériumoknak, ha azonban olyan szempontból vizsgáljuk, hogy a befolyó kincstári jövedelmek nagy része direkt adókból származott-e, akkor viszont nem.29 Ezek az adók ugyanis nem tudták fedezni a hadsereg költségeit, ennélfogva Davies inkább Hamis Scott terminusát tartja megfelelőbbnek, melynek értelmében Oroszország „katonai-fiskális állam” volt.30 Ugyanakkor Davies olyan „uralkodó paradigmá nak” nevezi a terminust, amely pontosabb definícióra szorul. 31 Olyan, a jelen problematika minden területére kiterjedő, az angolszász és az orosz történetírás eredményeit feldolgozó, ráadásul komparatív elemzést azonban egyetlen szerző sem adott Oroszországról, mint amit Ágoston Gábor publikált 2011-ben az Orosz Birodalmat az Oszmán Birodalommal összehasonlító elemzésében.32 A tanulmány címében ugyan csak a hadügyi forradalom szerepel, mindazonáltal a szerző a fiskális-katonai állam problematika egészére kitér: bevallottan a „hadügyi, fiskális és bürokratikus-intézményi átalakulásokra fókuszál”. 33 Konklúziója az, hogy míg a 16. században az oszmán szultánok központi kormányzatának nagyobb ellenőrzése volt az erőforrások és a katonai erő mobilizálása felett az orosz cári kormányzattal összehasonlítva, addig a 18. századra ez a helyzet megfordult.34 A 18. század elejére ugyanis „Oroszország jelentősen megerősítette katonai képességeit az oszmánokkal összehasonlítva, egy sor autokratikus katonai, bürokratikus és fiskális intézkedés révén, amelyek közül néhányat a tatár és oszmán fenyegetésre adott válaszként találtak ki és alkalmaztak, vagy éppen az oszmán katonai bürokratikus gyakorlatok utánzásaként vezettek be. E folyamat során a Romanov Oroszország egy autokratikus centralizált birodalom lett, amit a történészek »jól kormányzott államként« vagy »fiskális-katonai államként« írnak le.” 35 Az orosz szerzők által írt kevés számú munka közül kiemelendő Mihail Kiszelev 2015-ben megjelent, angol nyelvű tanulmánya, aki szintén az alternatív módszerek 27 Uo. 177. 28 Uo. 29 Uo. 178. 30 Uo. 179. 31 Uo. 280. 32 Gábor Ágoston: Military Transformation in the Ottoman Empire and Russia 1500–1800. Kritika: Explorations in Russian and Eurasian History 12. (2011) 2. sz. 281–319. 33 Ágoston, G.: Military Transformation i. m. 282. 34 Uo. 35 Uo. (Kiemelés tőlem: S. E.)
