Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században
KORPÁS ZOLTÁN 1009 felemelésével értek el. Így csak ebből az adónemből 2,5 millió dukát bevételt sikerült generálni. Ezt követően egyrészt felfüggesztették a nem sokkal korábban elzálogosított javak átadását, illetve az 1561 után kötött valamennyi asiento-szerződést is. A lépések is mutatják, hogy valójában nem volt csődközeli állapot, annak ellenére sem, hogy a lebegő adósság 15 millió dukátra rúgott, amiből kb. 5 millió dukátnak nem volt fedezete, a többi mögött pedig juro szerződések biztosították a pénzügyi hátteret. De ilyen helyzet előtte és utána is előállt a spanyol birodalom gazdaságtörténete során. Úgy tűnik, hogy a választ arra, hogy miért volt szükség erre a komplex pénzügyi manőverre, inkább a genovai bankárokkal való együttműködés területén kell keresnünk. II. Fülöp udvarának a célja elsődlegesen az volt, hogy az elzálogosított bevételek feletti kontrollt visszanyerjék, a deficitet pedig úgy kezeljék, hogy újratárgyalásra kényszerítik a hitelezőket a hitelek és váltók költségeinek, kamatainak ügyében. Az 1575-ös bejelentést követően 1576-ban a pénzügyi válságkezelő akció azzal folytatódott, hogy az uralkodó utasítására a hitelek jelentős részét egyoldalúan hosszú lejáratú jurora alakította át. A kormányzati szándék alapjában véve sikeres lett, hiszen II. Fülöp visszanyerte pénzügyi mozgásterét, igaz, annak árán, hogy jó pár genovai és más nemzetiségű bankár csőd közeli állapotba került. Végül 1577-re megszületett a megállapodás a hitelezőkkel: Fülöp visszavonta az asientok nyereségeit megnyirbáló költségcsökkentési rendeleteit, cserébe viszont a pénzemberek elfogadták a kérdéses hitelek jurokká történő átalakítását. Ugyanakkor ez a siker valójában a németalföldi és itáliai háborúk folytatásához szükséges likviditási problémát oldotta meg. A konszolidált államadósság (juro) pár év alatt mintegy 25%-kal megemelkedett, kb. 40 millióról (1573) több mint 50 millió dukátra (1577) úgy, hogy a kamattartozás ehhez képest nem növekedett annyit, 2,7 millióról mintegy 3 millióra. További problémát jelentett, hogy valójában a bevételek nem szabadultak fel, továbbra is tartósan elzálogosítva maradtak, ami hosszú távon káros hatást gyakorolt a korona pénzügyeire. A mérleg másik serpenyőjébe érdemes azonban elhelyezni, hogy 1575 után a Katolikus Monarchia pont az 1575-ös pénzügyi válság során kialakított megoldások révén vált képessé arra, hogy likviditási helyzetét javítsa. Ezáltal éveken keresztül tudott finanszírozni több fronton zajló párhuzamos háborúkat nemcsak Németalföldön, hanem Itáliában, Franciaországban, a földközi-tengeri és az atlanti-óceáni térségben egyaránt. 61 A további fizetési felfüggesztések, államcsődök közül csak utalás szintjén szeretnék kitérni az 1607. évire, amikor az 1601 óta problémát okozó magas lebegő államadósság mellett nem volt elég elérhető bevételi forma, hogy az asientokat jurokká alakítsák át, és ezzel konszolidálják az adósságszintet. A költségvetésen lévő 61 Carlos Morales, C. J.: El precio del dinero i. m. 26–27., 105–123.; Uő: Endeudamiento dinástico i. m. 30.
