Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században
A FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM ÉS A KATOLIKUS MONARCHIA A 16–17. SZÁZADBAN 1010 ideiglenes nyomás csökkentése érdekében a visszafizetéseket felfüggesztették, ami a genovai hitelezőkre mért csapást.62 Ugyanakkor 1608-ban már ismét megálla podtak a genovaiakkal, ami azzal járt, hogy a jurók költsége növekedett: a hatéves kamat 5% maradt, viszont az életre kötött, egyben örökölhető63 juro 10%, a két életre szóló pedig 8,33%-ra növekedett. A látszólagos veszteségek ellenére III. Fülöp uralkodása alatt a genovai bankárok egyik leghatékonyabb időszakáról beszélhetünk, hiszen az összes olyan jelentős kormányzati intézményben, amely a spanyol korona pénzügyeiben érintett volt (például Pénzügyi Tanács [Consejo de Hacienda]), egyes junták (Diputación de Medio General) stb. genovai ágensek ültek. Előállt olyan helyzet is, hogy 1610–1611 környékén a genovaiak tulajdonképpen saját maguknak fizettek visz sza mintegy 5 millió dukátnyi adósságot.64 Ez a helyzet azonban távlatilag egyáltalán nem javította a korona pénzügyi egyensúlyát, abban állandó romlást tapasztalhatunk. Még bőven a harmincéves háború kitörése előtt a „családi ezüst”, azaz az uralkodó saját patrimoniumának az elzálogosítása is tükrözi a kritikus helyzetet. Nem tekinthető véletlennek az sem, hogy ezekben az években jelent meg egy új adó, az úgynevezett donativo , ami a nemesi adómentesség rendszerén ütött rést. 1622 után a korona új eszközökkel is próbálkozott, a vellón réz és ezüst alapú váltópénz tudatos inflálása révén igyekezték a jurókat, azaz a konszolidált adósságot is inflálni, ezáltal az adósságállomány egy részét eltüntetni. Ezt követően a juróok értékükből sokat veszítettek, attraktivitásuk sokat csökkent, és más hitelezési megoldások kerültek előtérbe.65 A sikeres pénzügyi lépés veszteség oldalára írandó ugyanakkor, hogy Itáliában, Németalföldön az ezüst és az arany volt a váltók fedezete, a rezet is tartalmazó vellónban nem volt pénzügyi bizalom. Így a váltópiacokon a Katolikus Monarchiának kirívóan magas váltási jutalékot (az úgy nevezett ezüst prémiumot) kellett fizetnie, ami esetenként 5%ról 50%-ra növekedett!66 IV. Fülöp uralkodásának elején tudatos cél volt, hogy az idegennek tekintett genovaiak és a Fuggerek helyett „helybéliek” vegyék át a hitelezés szerepét. A folyamat nehézkes és lassú volt, alapjában véve nem igazán sikerült spanyol hitelező dinasztiákat kinevelni. Úgy tűnt, hogy 1627-ben vége lett a genovai bankárok korszakának, és háttérbe szorultak a portugál és félszigeti, németalföldi converso (kikeresztelkedett zsidó) pénzemberekkel szemben. 67 62 Uő: El precio del dinero i. m. 147–162. 63 Juro de por vida, azaz olyan állampapír, amit a hitelező teljes életére kötnek és örökölhető. 64 Carlos Morlaes, C. J.: Endeudamiento dinástico i. m. 101.; Uő: El precio del dinero i. m. 29., 171. 65 Escribano Páez, J. E. – García Montón, A.: De gobernantes y deudas i. m. 395–396. 66 Carlos Morales, C. J.: Endeudamiento dinástico i. m. 103–107. 67 Uo. 112–118; Carlos Morales, C. J.: El precio del dinero i. m. 167–191.
