Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században
A FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM ÉS A KATOLIKUS MONARCHIA A 16–17. SZÁZADBAN 996 tekintjük át röviden, hogy a 16–17. századi Katolikus Monarchia hogyan tudta a dinasztia katonai és politikai céljai mögé a szükséges pénzügyi forrásokat felsorakoztatni. A többi európai fiskális-katonai állammal szemben a spanyol Habsburgoknak volt egy hatalmas előnyük: közjogilag az amerikai gyarmatok a kasztíliai korona alá tartoztak. A gyarmatokról származó nemesfémek a korona bevételei között kerültek elszámolásra, és ezek a hatalmas (a bevételek mintegy 10–25%-ot kitevő) összegek egyfajta „magánpénztárként” szolgálták a pénzügyi tevékenységeket. A gyarmati kincsek már a korai időben kedvelt eszközök voltak a hitelezés finanszírozásában, és elzálogosításuk révén gyakran szolgáltak fedezetként a rövid lejáratú hitelszerződések (asiento) megkötése során. A genovai, német, portugál, spanyol stb. bankárok és hitelezők számára a jól behajtható és biztos jövedelemnek tekintett egyházi adókat követően a gyarmati kincsek kiemelten kedvelt fedezeti források voltak. Igazi aranybányáról beszélhetünk, hiszen a gyarmati kincsek hosszú évtizedeken keresztül kimeríthetetlen és a távolság ellenére biztos pénzügyi forrásnak tűntek, amit az uralkodó kénye és kedve szerint használhatott fel dinasztikus politikai céljaira. Ugyanakkor ez a végtelennek tűnő forrás az európai hegemóniáért zajló küzdelmek feneketlen zsákjába folyt be, és nem a spanyol – még inkább a kasztíliai területek érdekeit segítő – gazdaságot és kereskedelmet serkentő megoldásokat szolgálta. A legfőbb problémát az jelentette, hogy a korona likviditási gondjai miatt az (akár több évre) előre elzálogosított gyarmati jövedelmek késedelmes bevételezése, vagy elmaradása extrém esetben gazdasági katasztrófát is okozhatott. (Ahogy az történt 1596-ban a korábban említett eset során a hurrikánok miatt gyarmati kincsekkel Havannában rekedt kincses flotta esetében.) Ha áttekintjük a 16–17. századi nemesfémek áramlását, akkor azt látjuk, hogy az arany az 1530-as évektől kezdett nagyobb mennyiségben Európa felé áramlani, a csúcsidőszakot pedig az 1550-es években érte el. A perui potosí-i és a mexikói ezüstbányák (például Zacatecas) megnyitását követően viszont az ezüst futott be szédítő „karriert” és a 16. és 17. század fordulóján érte el csúcsidőszakát. 1503 és 1660 között Hamilton ismert számai alapján mintegy 181,5 tonna arany és közel 16 887 tonna ezüst jutott át az óceánon.43 (Az adatokat az 1. diagram szemlélteti.) 43 Earl J. Hamilton: American treasure and the price revolution in Spain. 1501–1650. Cambridge 1934.
