Századok – 2017
2017 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932–1945 (Eőry Áron)
TÖRTÉNETI IRODALOM 222 József hangulatértékelése is: „A vármegye népe vallásos és hazafias, de a lelke ma nyugtalan, sebzett és lázas.” (104.) Az évtized második felében aztán a forrásokban is jól követhető az új társadalmi igényeket közvetítő eltökélt nyilas jelenlét lassú víz, partot mos hatása. Ha hullámzó taglétszámokkal, bel harcokkal és széttagolódással is küzdöttek, mégis egy fokozatosan izmosodó irányzat képe rajzolódik ki. És ahogy egy csendőrnyomozói értékelésben olvasható: a már letétbe helyezett társadalmi rokonszenvek ellenére a stabil „tömegmozgalommá” válás akadálya nemegyszer pusztán a rátermett vezető hiánya volt (176.). Fontos emlékeztetőként hat egy korabeli bírósági ítélet (142– 148.), melyből kitetszően a nyilas tevékenység szerves tartozékai sorában egy zsidó világösszeesküvést hallucináló röplapok is ott szerepeltek. A „zsidó jellegű fejben végződő kígyó” mint törvényszéki körülírás ugyanakkor antropológiai minták társadalmilag meghatározott látásáról is tanúskodik. Miközben egy 1938-as csendőrkerületi jelentés már kisebb vallási szekták békepárti hangját is „társadalomellenesnek” minősíti (178.), a magukat egyfajta nyugodt erőnek hirdető kormányzatok továbbra is visszaszorítani igyekeztek volna minden „szélsőséges politikai irányt”. Minthogy előzőleg Zala vármegye is érintett volt történelmi területéhez képest a megcsonkulásban, a háborús évek alatt visszacsatolt – forrásnyelven: „a magyar édesanya keblére visszatért” – Muraköz változó politikai viszonyairól is tanúskodnak dokumentumok, némiképp egy hadosztálytörténetet is a megyetörténet homlokterébe emelve. Igen tanulságosak az impériumváltások történelmi viharai nyomában járó hivatali nyelvváltások, kilengések és „kilengéslátások”, „nemzetiségi magatartások” vizsgálatai és „ellenségfelfedezések” (mind Várady Tibor), melyekhez sok konkrét adalék olvasható a közölt iratokban. És egy-egy felvillantás erejéig szerepelnek még a törvényileg zsidónak (ki)nevezett magyarok végső fázisú eltávolításához kapcsolódó dokumentumok is, bár a téma önálló és részletes feldolgozását Paksy Zoltán és szerzőtársa már tíz évvel korábban elvégezte. A fentieknél koncentráltabb és arányosabban taglaló történészi képet ad Zala vármegye politikatörténetéről Paksy Zoltán bevezető tanulmánya. A szöveg jegyzeteltsége mindazonáltal a nagyon biztos tárgyi tudás birtokában időnként kissé túlontúl „sportosra” sikeredett. A fajsúlyos állítások kevés szakreferenciára hivatkoznak, ahogy a saját dokumentumközlésekre is csak elvétve történik hivatkozás. A bő évtizednyi politikai életet meghatározó alakok között – a Paksy által másutt önálló közleményben is vizsgált – Pehm József mellett a kötet példásan informatív és színes miniportrét rajzol például Árvátfalvi Nagy Istvánról, vagy Thassy Kristófról. Mellettük nem maradhat ki a megyével magát 1919 óta eljegyző Drozdy Győző visszatérő szerepeltetése és pályajellemzése sem. Miután a Drozdy-kutatások az elsődlegesen Paksy gondozta memoárkiadás óta valamelyest előreléptek és mélyültek, a politikusi életrajz praxistényeinek gazdagításaként e helyütt tézisszerűen jelezhetünk néhány kisebb kiigazítanivalót. Drozdy a vizsgált periódusba nyúló emigrációs éveiben nem az Amerikai Magyar Reviziós Liga (tkp. Ligák), valójában – a new yorki székhelyű másik jelentékeny revíziós tömörülés mellett – a chicagói Középnyugati Reviziós Liga ügyvezetője volt. Igaz ugyanakkor, hogy ezen pozíciókülönbség idehaza hamar elmosódott, és (már) 1932-es (!) repatriálása után ő maga
