Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - M. Lovas Krisztina: Ki mire emlékezett március 15-én a dualizmus korában? Az ünnepségek alakulása az aktuális politikai konfliktusok tükrében
M. LOVAS KRISZTINA 1229 való kötődés erősítésének is eszközévé kívánt válni.23 A levéltári források azt tanúsít ják, hogy a kormány tartott attól, hogy a nemzet március 15-ét nagyobb lelkesedéssel fogja megünnepelni, mint a kötelező április 11-ét. Ezért Bánffy miniszterelnök 1898. február 19-én (még a képviselőháznak a nemzeti ünnep kérdését eldöntő végleges szavazása előtt!) körlevelet adott ki a főispánok számára, arra kérve őket, hogy a törvényhatóságok – lehetőség szerint – április 11-e megünneplését részesítsék előnyben.24 Amennyiben a megyében olyan a hangulat, hogy március 15-e mellőzése nagy felháborodást váltana ki, úgy a forradalom emléknapjának törvényhatósági vagy városi közgyűlés formájában történő megünneplése elé a kormányfő nem kívánt akadályt gördíteni. A kérés ellenére 12 törvényhatóság díszközgyűlést hívott össze március 15-e alkalmából.25 A törvényhatóságok nagy része úgy kívánt egyszerre a kormány kívánságának és a közvélemény igényének is megfelelni, hogy március 15-én a törvényhatóság székhelyén városi díszközgyűlést tartott, míg április 11-én, a kormány kívánságára, összehívta a törvényhatósági testületet. A miniszterelnöki körlevél kérése ellenére a törvényhatóságok április 11-i ünnepe nem volt mindenütt egészen sikeres. Heves, illetve Szabolcs megye a kötelező ünnepről semmilyen formában sem emlékezett meg. Nem tartott díszközgyűlést, de a főispán és a vármegyei tisztikar részvételével ünnepséget rendezett Brassó, Tolna, Csongrád, Zala és Somogy megye. Csak a szokásos rendes tavaszi közgyűlésen emlékeztek meg az új áprilisi nemzeti ünnepről Pest, Sáros, Győr, Hont, Abaúj-Torna és Alsó-Fehér megyében.26 Az állami iskolákban Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletére kötelezően ünnepségeket rendeztek.27 Nehezítette az első április 11-i nemzeti ünnep megtartását az is, hogy az emléknap éppen húsvét hétfőre esett. 28 nélküli irat. Josipvich Imre horvát miniszter még keményebben fogalmazott: „nem látszik méltányosnak már most kívánni a horvát nemzettől, hogy múltjának nyílt megtagadásával aktive is részt vegyen ama törvénynek az ünneplésében, melyek ellen a nemzet többsége 50 évvel ezelőtt fegyvert fogott”. MNL OL K 26 473. cs. 14531/1898 ME. 23 Ezt támasztják alá Zsigárdy Gyula, az igazságügyi bizottság előadójának szavai is, aki hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat azon túl, hogy biztosítja azt az eddig példa nélküli lehetőséget, hogy a nemzet az uralkodóval összhangban ülhet meg egy 1848-as emléknapot, megköveteli azt is, hogy az állam minden polgára tisztelje és behódoljon neki. KN 1896–1901. 259. ülés (1898. márc. 11.) XIV. 8. 24 MNL OL K 26 473. cs. 236/1898 ME 25 A vármegyék közül öt: Bereg, Heves, Csanád, Szabolcs, valamint Gömör és Kishont megye, a törvényhatósági jogú városok közül hét: Arad, Győr, Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, Marosvásárhely és Székesfehérvár. 26 A március 15-ei és április 11-ei közgyűlésekre lásd M. Lovas Krisztina: Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep vitája 1898-ban. In: Corolla Museologica Tibor Kovács dedicata. Szerk. Tóth Endre – Vida István. Bp. 2011. 350–352. 27 A miniszter 1898. évi 77. számú rendelete szintén a nemzeti ünnepet elrendelő törvény megszületése előtt született. Magyarországi Rendeletek Tára 1898. I–II. Bp. 1898. I. 475–476. 28 1848 ötvenedik évforduló képviselőházi vitájára lásd Hanák Péter: 1898. A nemzeti és az állampatrióta értékrend frontális ütközése a Monarchiában. In: Uő: A Kert és a Műhely. Bp. 1988. 112–129.
