Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
II. LAJOS LEGENDÁS ALKINCSTARTÓJA, SZERENCSÉS IMRE ÉS A MONETA NOVA 640 míg júliusban a hadi előkészületekre való tekintettel további tízezer forintot folyósított az uralkodónak. Ebből látszik, hogy Thurzó sikertelenül próbálta meg kizárni őt a pozsonyi harmincadhivatalból. Befolyását (meg a királyi udvar eladósodottságát) jelzi az is, hogy 1526 nyarán Selmecbánya adóját is ő szedte be. 96 Ki is volt Szerencsés Imre? „ez az ember megérdemli, hogy fiait az ő nevével hívják fel a Tórához.” (Élijáhu ben Binjámin ha-Lévi, 1526–1530 körül) 97 96 Kohn S.: Héber kutforrások i. m. 79–81.; Uő: A zsidók története i. m. 282.; Büchler S.: A zsidók története i. m. 72.; Fógel J.: II. Lajos udvartartása i. m. 12., 17. 12. jegyz.; Büchler S.: Szerencsés Imre származása i. m. 409–410.; Haraszti Gy.: Az „igazi” Fortunatus i. m. 234.; Komoróczy G.: A zsidók története i. m. 354–356. Thurzó Elek királyi tárnokmester és kincstartó meghagyja Szerencsés Imre budai és Polyák Pál fehérvári harmincadosnak, hogy a királynénak fizessenek ki négyezer forintot, amelyet a király számára posztó- és selyemárukban egyes kereskedőktől fölvett (Buda, 1525. máj. 5.). Magyar történelmi okmánytár a Brüsseli Országos Levéltárból és a Burgundi Könyvtárból. I. i. m. 31–32. (Nr. 21.); MZSO I. 330–331. (Nr. 279.) – az irat hátlapján héber feljegyzés olvasható: „Thurzó írása a királyné 4000 forintjáról a harmincad jövedelméből”. Lásd MZSO V/1. 153. (Nr. 310.), II. Lajos elismeri, hogy ezerötszáz forintot vett kölcsön Szerencsés Imrétől, aki a kölcsön fejében és annak mértékéig megtarthatja a pozsonyi harmincadot (Buda, 1526. ápr. 8.). Lásd Magyar történelmi okmánytár a Brüsseli Országos Levéltárból és a Burgundi Könyvtárból. I. i. m. 32. (Nr. 22.).; MZSO I. 332. (Nr. 281.)., II. Lajos elismeri, hogy a pozsonyi harmincad terhére további tízezer forintot vett kölcsön Szerencsés Imrétől, de több kölcsönt a harmincad terhére Szerencséstől már nem fog felvenni (Buda, 1526. júl. 20.): Magyar történelmi okmánytár a Brüsseli Országos Levéltárból és a Burgundi Könyvtárból I. i. m. 35–37. (Nr. 25.), MZSO I. 332–334. (Nr. 282.); Komoróczy G.: „Nekem itt zsidónak kell lenni” i. m. 149–151. (Nr. 35 b.). A két utóbbi kölcsön összegét később Mária mint özvegy királyné I. Ferdinánd királytól (1526–1564) követelte. Lásd Magyar történelmi okmánytár a Brüsseli Országos Levéltárból és a Burgundi Könyvtárból. II. 1538–1553. Összeszedte s lemásolta Hatvani Mihály. (Monumenta Hungariae Historica. Diplomataria / Magyar Történelmi Emlékek. Első osztály: Okmánytárak) Pest 1858. 26–32. (Nr. 162.). Szerencsés befolyását jelzi az is, hogy Weymann János, Brandenburgi György ügyvivője levélben azt kérte az őrgróftól, hogy a Bécsbe kiverés céljából küldendő 2000 forint tárgyában írjon Budára Szerencsés Imrének, hogy legyen segítségére (Buda, 1525. dec. 26.). Lásd MZSO V/1. 158. (Nr. 322.). Szerencsés pénzüzleti tevékenységét sem adta fel, 1525. szept. 15-én 25 forint kölcsönt adott Gallinczer Lénárt budai polgárnak: MZSO IX. 80. (Nr. 89.).; Kubinyi A.: A mezőgazdaság történetéhez i. m. 387. Körmöcbánya városa pedig az 1526-os városi számadáskönyv (Ratkoš, P.: Dokumenty i. m. 1957. 340–371. Nr. II. 10.) szerint 1526 júniusában fizetett vissza neki egy húsz forintos kölcsönt: Uo. 348., MZSO VIII. 152–153. (Nr. 164.). Egy adójegyzékből (Selmecbánya, 1526. júl. 6.) azt is megtudhatjuk, hogy a selmecbányai polgárok a királyi adót Szerencsés Imrének fizették meg. Lásd Ratkoš, P.: Dokumenty i. m. 1957. 256–259. (Nr. III. 3.); MZSO VIII. 153. (Nr. 166.). 97 Az idézet egy hosszabb 16. századi szövegből származik: Élijáhu ben Binjámin ha-Lévi: A kitért Szerencsés Imre érdemei. In: Komoróczy G.: „Nekem itt zsidónak kell lenni” i. m. 152–155. (Nr. 36.). Lásd még Kohn S.: Héber kutforrások i. m. 75–81. (XVI.).; Szerencsést zsidó kortársai nagyra becsülték, a vallásos zsidó hagyományba is így vonult be, vö. Uő: A zsidók története i. m. 284–286.; Büchler S.: A zsidók története i. m. 66–69., 72–73.
