Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gaucsík István: A Hangya a malomkövek között. Az 1930-as párizsi csehszlovák–magyar szövetkezeti egyezmény és a hozzá vezető út
A HANGYA A MALOMKÖVEK KÖZÖTT 916 Hangya Közraktár utcai székházában megkezdjék a tárgyalásokat. Mindkét gazdasági szervezet a felszámolási intézetek és a pénzügyminisztériumok jóváhagyására várt, illetve velük egyeztettek, és úgy döntöttek, hogy folytatják a tárgyalásokat, sőt a megegyezés szövegváltozatait is megfogalmazták.42 A Hangya ragasz kodott hozzá, hogy a vagyoni kérdésekről folytatott tárgyalásokon a csehszlovák állam megbízottja is részt vegyen. 43 A 12 fejezetet tartalmazó megegyezés véglegesítésére és aláírására Pozsonyban került sor 1931. május 11-én. Antonín Koukal Csehszlovákia jogi képviselője, a KSZ részéről Fedor Houdek és Jozef Kukuča, a Hangya részéről pedig Dömötör László igazgató írták alá a szerződést. 44 A Hangya beleegyezett, hogy a KSZ értékesítse a csehszlovák területen található, 1919-ben zárgondnokság alá helyezett vagyonát, s a KSZ rendezhette a szlovákiai fogyasztási szövetkezetek Hangyával kapcsolatban fennálló követeléseit is. A KSZ kötelezte magát arra, hogy a Hangya javára a csehszlovákiai vagyonából, „teljes és végleges kielégítésére” befizet a Magyar Általános Hitelbanknál, Budapesten 500 000 csehszlovák koronát (ez nagyjából a fele volt a per során követelt összegnek). Ez az összeg tartalmazta a tagsági viszonyból és az üzleti összeköttetésekből származó követeléseket is. A Hangya az összeggel a két állam kiegyenlítő hivatalainak45 és pénzügyminisztériumainak a jóváhagyását követően szabadon rendelkezhetett. Az 1930-as ún. klíringegyezmény alól ezt a tőkét mentesítették. 46 A Hangya lemondott minden követeléséről és igényéről a szlovákiai fogyasztási szövetkezetekkel szemben. A KSZ a következőképpen használhatta fel ezt a vagyonállományt: a csehszlovák államnak a nagyszombati, zsolnai fiókokkal szemben támasztott követeléseinek kiegyenlítésére, a szlovákiai fogyasztási szövetkezeteknek a nagyszombati kirendeltséggel, illetve a zárgondnoksággal szemben fennálló követeléseinek rendezésére, valamint az egykori szlovákiai Hangya-szövetkezetek követeléseinek törlesztésére, tekintet nélkül arra, hogy ezek a tagsági viszonyból (üzletrészek 42 MNL OL Z 791 17. cs. 102. t. 218298. sz. levél, Fedor Houdek levele Dömötör Lászlónak. Bratislava, 1930. jún. 14.; 5601. sz. levél, Fedor Houdek levele a Hangya igazgatóságának. Bratislava, 1930. júl. 15., Hiteles fordítás 39236/31-19. sz. Prága, 1931. jún. 5.; A Hangya levele Wekerle Sándornak. Bp., 1931. ápr. 20. (Mellékletében az egyezség 1930. júl. 25. datálású rövidített fogalmazványa.) 43 MNL OL Z 791 17. cs. 102. t. A Hangya levele a Központi Szövetkezetnek. Bp., 1930. júl. 17. 44 MNL OL Z 791 17. cs. 102. t. 3438. sz. levél, Fedor Houdek levele Dömötör Lászlónak. Bratislava, 1931. máj. 4. 45 Csehszlovákia és Magyarország a régi osztrák–magyar koronában keletkezett tartozások és követelések rendezésének technikai lebonyolítására hozta létre a pénzügyminisztériumok alá rendelt ún. kiegyenlítő hivatalokat. A csehszlovák hitelezőket kielégítő befizetések a Csehszlovák Kiegyenlítő Intézethez (Československý zúčtovací ústav) folytak be. A magyar hitelezők tőkéit a budapesti székhelyű Magyar Királyi Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal kezelte. 46 MNL OL Z 791 17. cs. 102. t. 17006/1931. A Magyar Királyi Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal levele a Hangya igazgatóságának. Bp., 1931. máj. 28.
