Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gaucsík István: A Hangya a malomkövek között. Az 1930-as párizsi csehszlovák–magyar szövetkezeti egyezmény és a hozzá vezető út
GAUCSÍK ISTVÁN 917 és kamataik), folyószámlán elhelyezett tőkéikből, vagy az üzleti összeköttetéseikből származtak-e. A KSZ köteles volt kielégíteni az üzletvezetőknek a Hangyánál elhelyezett óvadékait is. Az egyezmény rögzítette, hogy ha az egyezséget és a pénzügyi rendezést követően bármelyik szlovákiai szövetkezet a Hangyához fordulna tartozásainak megtérítése ügyében, a KSZ a Hangyának az „ebből eredő esetleges effektív kiadásait a bíróság által megállapított összegben [...] meg fogja téríteni.ˮ A Hangya a KSZ-nek átadta követeléseinek részletes jegyzékét és a balassagyarmati, illetve sátoraljaújhelyi kirendeltségek területein található fogyasztási szövetkezetek 1918–1921 közötti folyószámlakivonatait. A KSZ pedig kötelezte magát a szlovákiai Hangya-üzletrészek begyűjtésére, s vállalta, hogy azokat két éven belül átadja a magyar központnak. Az egyezség jogerőre emelkedését követően a Hangya meghatalmazta a KSZ-t összes csehszlovákiai vagyonának értékesítésével, és rendelkezésére bocsátotta az ehhez szükséges okmányokat is. A nagyszombati kirendeltség könyvei és iratanyaga a KSZ-nél letétben maradtak. A két szövetkezeti központ biztosította egymást arról, hogy az egyezség végrehajtása során együttműködnek. Az egyezséggel a korábbi döntőbírósági pert és az immár több mint egy évtizede tartó vitát lezárták. 47 Összefoglalóan: a határon túlra került szövetkezeti érdekek védelméhez a magyar kormányok részéről nem társulhatott jelentősebb gazdasági erő, csupán politikai támogatás. A szövetkezeti központok elitjeinek korábbi felhalmozott tapasztalata és kapcsolathálói hellyel-közzel, rövid távú stratégiák megvalósításában segíthettek, némi sikerrel kecsegtethettek. A szomszéd országokkal folytatott szövetkezeti tárgyalásokat a nemzeti valuták eltérő árfolyamai és az elzárkózó nacionalista gazdaságpolitikák is nehezítették. A kétoldalú tárgyalásokon felmerülő gyakran prioritást élvező ipar- és kereskedelempolitikai témák pedig háttérbe szoríthatták a szövetkezeti kérdéseket. A magyarországi szövetkezeti központok, legfőképpen a Hangya, a nagyobb anyagi veszteségek és pozícióvesztés elkerülése végett elhúzódó tárgyalásokra kényszerültek a pozsonyi szlovák és prágai cseh szövetkezeti központokkal. A másik oldalon a többségi nemzetek nemzetépítő gazdaságpolitikáira adott reakciókként értelmezhetők a kisebbségi gazdasági önszerveződés folyamatába ágyazódó nagy jelentőségű magyar szövetkezeti mozgalmak, főleg Csehszlovákiában és Romániában. 48 47 MNL OL Z 791 17. cs. 102. t. A Hangya levele Wekerle Sándornak. Bp., 1931. ápr. 20. (Mellékletében az egyezség 1930. júl. 25. datálású rövidített fogalmazványa.) MNL OL Z 795 27. cs. 95. t. Wekerle Sándor levele a Hangya igazgatóságának. Bp., 1931. máj. 11. A KSZ ezzel 600 szlovákiai fogyasztási szövetkezet az 1919. febr. 26-i állapot szerinti 7 766 935,69 régi korona követelését is rendezhette. MNL OL Z 795 26. cs. 94. t. A Pénzintézeti Központ levele a Hangya igazgatóságának. Bp., 1928. márc. 28. 48 Gaucsík István: A magyar gazdasági szervezetek csehszlovákiai integrációja. In: Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Szerk. Bárdi Nándor – Simon Attila. Somorja–Dunaszerdahely 2006. 219–237.; Hunyadi Attila: Nemzetgazdasági önszerveződési modellek Erdélyben. In: Uo. 189–217.
