Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: Magyar–olasz együttműködés a horvát szeparatisták támogatásában 1927–1934
MAGYAR–OLASZ EGYÜTTMŰKÖDÉS A HORVÁT SZEPARATISTÁK TÁMOGATÁSÁBAN 1927–1934 886 szerint legalábbis – Belgrádban Magyarországot Olaszország jugoszlávellenes törekvéseinek legfőbb támogatójaként tartották számon.36 Ennek a megállapodás nak a szellemében történt meg előbb a macedón, majd a horvát szeparatistákkal való titkos kapcsolatfelvétel, s ezek a kapcsolatok a jugoszláv kormányokkal való viszony mindenkori állása szerint hol mélyebbek, hol pedig felszínesek voltak. Az óvatos támogatás évei (1927–1932) A horvát szeparatisták 1927 és 1934 közötti magyar–olasz támogatása további szakaszokra bontható. 1927–1928-ban a viszonyt az óvatos tapogatózás jellemezte, amelynek hátterében Olaszország esetében a területi viták miatti olasz–horvát érdekellentétek álltak, Magyarország pedig – noha kezdettől fogva a horvátok ügyének felkarolása mellett foglalt állást – nem mert egyedül, olasz támogatás nélkül belevágni a szeparatistákkal való kapcsolatok elmélyítésébe. 1929-ben a királyi diktatúra bevezetése fordulatot hozott a horvát szeparatizmus történetében. Az ekkor megalakuló Usztasa Mozgalmat Olaszország rögvest erőteljes támogatásban részesítette, míg Magyarország óvatos politikát folytatott a szervezettel kapcsolatban. 1931–1932-ben mind a magyar, mind az olasz diplomácia mérsékelni igyekezett a horvát törekvések támogatását, mivel ezekben az években úgy tűnt, hogy lehetőségük nyílik a Jugoszláviával való viszonyuk rendezésére. A jugoszláv állam megalakulásakor rögvest jelentkező szerb–horvát ellentétek fokozódását – mint ahogy arról már szó esett – a Horvát Parasztpártot vezető Stjepan Radić meggyilkolása váltotta ki.37 A királyhű szerbeket képviselő Puniša Račić által elkövetett parlamenti vérengzésben a horvát vezető testvére, Ante Radić azonnal életét vesztette, de Stjepan is súlyosan megsebesült, majd később belehalt sérüléseibe.38 Az esetet követően a parlamentben 1925 óta jelen lévő horvát koalíció elhagyta a Skupštinát, és a horvátok addig csak körvonalazódó függetlenségi mozgalmának erőteljesebb szervezésébe kezdett. A koalíciót három párt alkotta. A legjelentősebb erőt kétségkívül az agrárreformot és autonómiát követelő Parasztpárt képviselte, amelynek vezetését Radić halála után Vladimir (Vlatko) Maček vette át. A második párt a tulajdonképpen két frakciót magában foglaló Horvát Blokk volt, amely egyrészt az Ante Trumbić vezette Föderalista 36 Archivio Segreto del Vaticano (Vatikáni Titkos Levéltár, a továbbiakban: ASV), Archivio della Nunziatura (A jugoszláv nunciatúra levéltára) Jugoslavia. Busta 4. Telegramma n. 7624. Pellegrinetti Gasparrinak. Belgrád, 1927. nov. 26. 37 ASMAE, AA. PP. 1919–1930. Jugoslavia. Busta 1341. Fasc. Rapporti politici. Telegramma n. 9724/2164. Petrucci Mussolininak. Belgrád, 1928. okt. 31. 38 Hrvatski Državni Arhiv (Horvát Állami Levéltár, a továbbiakban: HDA), 1451 – Hrvatska Seljačka Stranka. (Horvát Parasztpárt) Kutina 4. Szám és dátum nélkül. Nepoznati – Stjepanu Radiću. fol. 4. Ismeretlen szerző írása Radić haláláról.
