Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: Magyar–olasz együttműködés a horvát szeparatisták támogatásában 1927–1934
HAMERLI PETRA 887 Pártból, másrészt az Ante Pavelić vezetése alatt működő Jogpártból tevődött ösz sze. A harmadik párt – Független Demokrata Párt – a horvátországi szerbeket tömörítette Svetozar Pribičević vezetése alatt. 39 Ez utóbbi a vajdasági magyar diákegyesület elnöke, Nagy Iván szerint kettős játszmát folytatott, nevezetesen „horvát színekben integer jugoszláv politikát. A horvátokat támogatja ugyan a szerbiaiak és azok politikai metódusai ellen, mert azt véli, hogy a horvát–szerb ellentétet tompítani tudja az ilyen szereplésével; a horvátokat visszatartja a határozott, döntő lépésektől, hogy így az egész küzdelmet elnyújtsa, a horvátokat kifárassza, és azután olcsó pénzen, a horvátok egy részének segítségével Belgráddal kiegyezzen.”40 Nagy Iván memorandumá ban kifejtette azt is, hogy reményei szerint a magyar kormány fel fogja karolni a horvátok ügyét, már csak azért is, mert 1918-tól kezdve több horvát politikus élt száműzetésben, emigrációban Budapesten. 41 E remény nem bizonyult hiábavalónak. Radić halála után ugyanis Magyarország sürgetni kezdte Olaszországot a horvátok mielőbbi „felkarolása” érdekében. E lépés egyik előzménye feltehetően az volt, hogy még 1927 őszén a Jogpárt vezetői – Pavelić, Gustav Perčec és a Bécsben élő Ivan Perčević – Budapestre látogattak, ahol Khuen-Héderváry Sándor, a külügyminiszter állandó helyettese fogadta őket. Khuen-Héderváry ígéretet tett arra, hogy a magyar kormány lehetővé teszi a horvát emigránsok Magyarországon való letelepedését, és arra is, hogy lehetőségeihez képest Budapest titokban hadianyaggal támogatja majd a horvátokat egy esetleges horvát–szerb konfliktus esetén. 42 A magyar álláspontról Rómában az a kép alakult ki, hogy bár Magyarországon a horvátok szándékait komolynak tekintik, a mozgalmat nem tartják olyan erősnek, hogy komoly változásokat tudjon elérni. Forster Pál, belgrádi magyar követ eközben szorgalmazta olasz kollégájánál, Carlo Gallinál, hogy egyeztessék a horvátok ügyében követendő magyar és olasz politikát, hogy az közös alapokon működhessen. Mindebből Galli arra következtetett, hogy Magyarország – noha komolynak ítélte a horvát mozgalmat – nem kívánt gyakorlati támogatást nyújtani a szeparatistáknak, mert egyrészt bizalmatlan volt velük szemben, másrészt pedig félt attól, hogy kompromittálódna Európa többi állama előtt. 43 39 Eric Gobetti: Dittatore per caso: un piccolo duce protetto dall’Italia fascista. Napoli 2001. 20. 40 MNL OL Külügyminisztériumi Levéltár, Politikai Osztály Iratai (K 63), 116. cs. 16-42. t. 1928. Nagy Iván memoranduma. Párizs, 1928. szept. 11. 41 Uo. 42 Ormos M.: Merénylet i. m. 57–58. 43 ASMAE, AA. PP. 1919–1930. Jugoslavia. Busta 1341. Fasc. Rapporti politici. Telegramma n. 5801. Galli Mussolininak. Belgrád, 1928. szept. 24.
