Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
A NEMZETI LIBERALIZMUSTÓL A KERESZTÉNY ÚJKONZERVATIVIZMUSIG 860 igazítani.55 Csakhogy ez a liberalizmus a liberális eszményeket nem volt haj landó a nemzet, a nemzetállam érdekeinek alárendelni, ahogyan azt Asbóth tette. (Éppen Rottecktől származik a mondás a német egységgel kapcsolatban: „Inkább szabadság egység nélkül, mint egység szabadság nélkül.”) 56 A felelőtlen szabadelvű politika irányzatának vezetője és szimbóluma Asbóth számára természetesen Kossuth Lajos volt. Kossuth és Széchenyi vitáját rekonstruálva átveszi Széchenyi Kossuth-kritikájának összes sztereotípiáját a „felelőtlenül izgató”, érzelmektől és képzeletétől vezérelt Kossuthról, aki becsvágyból tévútra, katasztrófába vitte nemzetét. Széchenyi mellett a Kossuth-kritika másik fő forrása pedig Asbóth egykori főszerkesztője, Kemény Zsigmond, akinek figuráját szintén kissé „átfesti” a maga konzervatív szempontjai szerint. 57 (Eközben Asbóth óv attól, hogy a nemzeti emlékezet a forradalomért való teljes felelősséget Kossuthra hárítsa, szerinte legalább annyira hibásak azok, akik retorikájától elkápráztatva vagy a közvéleménytől félve nem mertek szembeszállni még időben Kossuthtal.) Kossuthtal Asbóth szembeállítja gróf Dessewffy Aurélt, a reformkori „fontolva haladó” konzervativizmus ifjan elhunyt vezérét, aki szerinte Széchenyivel „közös frontot” alkotva küzdött a kossuthi radikalizmus ellen. (Dessewffy előtérbe állításának a legfőbb oka az volt, hogy korai halála miatt sem az adminisztrátori rendszerben, sem pedig a szabadságharc leverését követő megtorlásban és az abszolutizmus kormányzatában nem vett részt, így nem kompromittálódhatott úgy, mint a többi konzervatív arisztokrata politikus.) Dessewffy alakjának bemutatásánál Asbóth hallgat arról, hogy a fiatal konzervatív politikust még saját apja, a Széchenyi Hitel ével vitázó Dessewffy József gróf is túl autoriter szemléletűnek tartotta. Nem is szólva Széchenyiről, aki úgy vélte, ha Dessewffy hatalomra kerül „levágatta volna a fejeket”. 58 Dessewffy halála és Széchenyi, valamint az Apponyi György-féle „ifjú konzervatívok” háttérbe szorítása után a politikai vezérszerep Kossuthé lett, aki Asbóth szerint „varázshatalma” révén a közvéleményen kívül a kormányt is hatalmába kerítette, mivel a Batthyány-minisztériumnak ő volt a valódi feje. Asbóth Kossuthot kárhoztatja azért, hogy az ország az 1848-as törvényeket mintegy „improvizálva”, hirtelenül elfogadta. Szerinte az 1848-as törvények az elvek vitathatatlan helyessége (jobbágyfelszabadítás, sajtótörvény) ellenére mégis elítélendőek, mert Magyarország alkotmányát azonnal a legszélesebb demokratikus alapra fektették, s együtt a vármegyéknek adott széleskörű önkormányzattal ez szükségképpen meg kellett, hogy rendítse a nemzeti állam egységét, szilárdságát. 55 Erdődy Gábor: A 19. századi német liberalizmus. Bp. 1993. 41. 56 Uo. 31. 57 Szendrei L.: Asbóth János Magyar konzervatív politika i. m. 142. 58 Dénes Iván Zoltán: Közüggyé emelt kiváltságőrzés. Bp. 1989. 28–29.
