Századok – 2017

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához

SZALAI MIKLÓS 861 Amellett ez a berendezkedés – ha átmegy a gyakorlatban – megfosztotta volna politikai súlyától a magyar nemességet, márpedig a nemesség – a maga minden negatívumával együtt – „a magyar állameszme szilárd támasza volt.” Az asbóthi felfogás szerint ebből logikusan következett a magyar állam erejének megrop­panása és a nemzet leveretése a szabadságharcban. Ámde a forradalom felidézői – Kossuthtal az élen – elmenekültek, s míg Kossuth mind a mai napig jó egész­ségnek örvend, addig Széchenyi beleroppant a nemzeti katasztrófába, a Kossuth által tévútra csalt szerencsétlen politikusok és katonák pedig áldozatul estek a megtorlásnak. Mégis megmaradt 1848 után egy politikai erő, amely kedvező kö­rülmények között újból felvehette – és fel is vette – a harcot a nemzeti független­ségért: a konzervatívok. A mű harmadik fejezete, A conservativek küzdelme az alkotmányért azt kíván ­ja bizonyítani, hogy az alkotmány visszaállítását és az 1867-es kiegyezési rend­szer megalkotását igazából egyedül a konzervatívoknak, köztük természetesen Sennyey Pálnak köszönheti az ország. Olykor a fejükkel játszva59 ők írtak emlék ­iratokat az uralkodóhoz, nekik köszönhető az 1860-as októberi diploma létrejöt­te, s az 1865-ös országgyűlés összehívása is. Tény és való, hogy a bécsi kormány a konzervatívokat is ellenzéknek, sőt veszedelmes ellenzéknek tekintette, azonban Asbóth hallgat arról, hogy a konzervatív arisztokrata politikusok – ugyan azon dolgoztak, hogy Ferenc József állítsa vissza a magyar rendi alkotmányosságot – eközben kiszolgálták az abszolutista rendszert közfunkcióikban és propagan­dájukkal egyaránt.60 A konzervatívok a szabadságharc leverése utáni politikai önálló törekvése valójában az 1847-es rendi alkotmányosság visszaállítására irá­nyult. Olyan – sem Kossuth-pártisággal, sem pedig túlzott liberalizmussal nem gyanúsítható – történetíró, mint Berzeviczy Albert állapította meg róluk: „Erről az álláspontról azután Szécsen nemcsak a magyar forradalmat ítéli el, hanem kegyetlen kritikát gyakorol az egész parlamenti rendszer, a sajtószabadság, az es­küdtszékek, az úrbérmegváltás, szóval minden szabadelvű reform fölött, a nélkül, hogy a teendőket megjelölné, s a fejlődés irányát kitűzné.” 61 Ezekben az években Deák Ferenc a maga nézetével – hogy tudniillik az al­kotmányos jogfolytonosság helyreállítása egyedül az 1848-as törvények legitim törvényként való elismerése és alkotmányos módosítása révén érhető el – teljesen 59 Asbóth J.: Báró Sennyey Pál i. m. 544. 60 Konkrétan Sennyey például a Windischgraetz katonai uralma alatt kiépülő ideiglenes polgári köz­igazgatás irodalmi osztályának állt az élén. Széchen Antal gróf pedig még Angliába is elutazott, hogy meggyőzze az angol közvéleményt Batthyány Lajos kivégzésének helyes voltáról, s még 1894-ben is lemondott akadémiai tagságáról azért, mert az MTA is részt vett a Kossuth halálát követő megemléke­zésekben. Vö. Dénes I. Z.: Közüggyé emelt i. m. 168. 61 Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon. I. Bp. 1922. 210–211. (Gróf Széchen Antal „Politische Frage der Gegenwart” című 1851-es röpiratáról van szó.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom