Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
SZALAI MIKLÓS 859 magyar közvéleményben úgy jelentek meg, mint egyszerűen „Bécs”, a Habsburgabszolutizmus hazai cinkosai. Asbóth azonban egy autentikusan „nemzeti” és a koreszmékre, a 19. század liberális haladására „nyitott” magyar konzervativizmus mítoszát szeretné megalkotni – miközben a valóságban a „saját” konzervativizmusa bizonyosan teljesen más, mint akár az 1848 előtti, akár az abszolutizmus kori konzervativizmus.53 Központi „hőse” Sennyey, akinek a személyében a most születő és a „régi”, 1848 előtti konzervativizmus közötti folytonosság reprezentálódik. Ő volt ugyanis az, aki ifjú politikusként 1848 szeptemberében már első közszereplése alkalmával az országgyűlésben nyíltan szembeszállt a forradalmi útra sodródó Batthyány-kormánnyal és Kossuthtal. 54 A Magyarország a szabadelvűek vezetése alatt című fejezet, amely 1825-től Világosig elemzi a magyar történelem legfontosabb eseményeit (természetesen a „magyar érdek” szemszögéből nem kevesebbet állít, mint hogy a szabadelvű politika vezette el Magyarországot a történelmi katasztrófáig, Világosig és a Bach-rendszerig. Akadémiai székfoglaló beszédében 1895-ben Asbóth a következőképpen magyarázta a liberalizmus magyarországi „elfajulásának” folyamatát: „De a németek félreértik a franczia doctrinarismust, és ebből a másodfokú félreértésből merít a mi táblabíró világunk, szorgalmasan olvasva az Augsburger Allgemeine-ből, hogy mit beszélnek Párisban, hogyan idézi a badeni II. kamara ítélőszéke elé Rotteck a világtörténelmet.” Vagyis a magyarországi liberalizmus idegen minták után indult, „szervetlen” és a magyar nemzeti érdeknek ellentmondó fejlődési útra kényszerítette az országot. A teleologikus felfogású liberalizmust Asbóth a vádlottak padjára ülteti: szerinte ennek nevében a liberálisok feláldozták a magyar nemzeti érdeket. Az apriori tétel bizonyítására Asbóth szükségképpen egy kalap alá vette az egész liberalizmust, és nem tesz különösebb különbséget a valóban sokszor nyugati mintákat követő és a hazai viszonyokkal nem kellő mértékben számoló centralisták, valamint – éppen ellenkezőleg, a politikájukat a magyar alkotmányos tradíció, mindenekelőtt a vármegyei rendszer – védelmére építő Kossuthék álláspontja között. Ám több helyen is egyértelműen kiderült, hogy Asbóth számára nem a külföldi eszmék és eszményképek, hanem konkrétan a Rotteck-Welcker-féle német, általa „sablón-liberalizmusnak” titulált eszmei irányzat volt a „főellenség”, amely szerinte: „a német szobatudósnak okoskodási aszkórban sínylődő theorémája”. Vajon miért találta oly taszítónak, életidegennek Rotteck liberalizmusát Asbóth? A német korai liberalizmus (konstitucionalizmus) teoretikusai elméleteiket készek voltak a német viszonyokhoz, a kisállamiság gyakorlati követelményeihez 53 Schlett I.: A politikai gondolkodás i. m. 709. 54 Asbóth János: Báró Sennyey Pál. In: Uő: Jellemrajzok i. m. 215.
