Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kádár Tamás: Saul herceg, Bors ispán és Iván úr. Megjegyzések, észrevételek a II. István király uralkodása vége körüli trónutódlási küzdelmek történetéhez
SAUL HERCEG, BORS ISPÁN ÉS IVÁN ÚR 804 esetleg, hogy az 1123. évi volhíniai hadjárat során, a már említett botrányos és szomorú jelenet alkalmával épp egy Hont-Pázmány nembeli főember, Kozma ispán volt az, aki nem csupán elképzelhetőnek, de talán egyenesen jogszerűnek is tartotta, hogy az előkelők új királyt válasszanak II. István helyett, és arra az esetre, ha az továbbra is ragaszkodna Vlagyimír hiábavaló ostromához, és nem térne visz sza velük Magyarországra – bámulatos vakmerőséggel – azt fenyegetőleg kilátásba is helyezte az uralkodó számára.58 Iván és az Árpád-dinasztia rokonsága, főképp pedig az, hogy az előkelő I. Géza vagy esetleg I. László király ismeretlen leányának gyermeke lett volna, még inkább bizonytalan és aligha igazolható vélelem. A Bors és Iván neve fémjelezte sikertelen pártütés kapcsán végezetül talán nem lesz haszontalan a szervezkedés hátteréről és körülményeiről is mondanunk valamit.59 Elöljáróban – már csak amiatt is, mert a szakirodalom eddig nem érin tette a kérdést – érdemes rávilágítanunk, hogy a két valószínűsíthető főbűnös a király elleni összeesküvésben való érintettségének mértékét illetően semmi közelebbi információval nem rendelkezünk. Ilyenformán, elsősorban a nagylelkűen, Ivánhoz képest csak száműzetésre ítélt Bors vonatkozásában még az sem zárható ki kategorikusan, hogy tevőlegesen nem vettek részt a puccskísérletben, a szervezkedés elindítói és talán vezetői is más, a kútfőink által homályban hagyott nemesek voltak, akik hatalmi ambícióik érdekében gátlástalanul felhasználták, majd a bukás pillanatában – mentendő magukat – cserbenhagyták őket. A kutatás általában, ha nem is világosan kimondva azt, de a vonatkozó interpretációkból javarészt kikövetkeztethetően, mindkét előkelőt bűnösnek és maradéktalanul elmarasztalhatónak tartja a hatalomátvételi kísérlet előkészületében és végrehajtásában, amellyel kapcsolatban az egyik legérdekesebb észrevételt Bartoniek Emma publikálta. A neves történész-bibliográfus Bors ispán és Iván fellépését Salamon király konkolyhintő országnagyának, Vid bácsi ispánnak – részint téves véleménye szerint egyenesen – a főhatalom megszerzését célzó gátlástalan törekvéseivel állította párhuzamba, amit úgy értelmezett, hogy igénye révén kendőzetlenül kétségbe vonta az uralkodóház kizárólagos jogát a magyarok feletti uralomra. 60 A megállapítás Bors és „királytársa”, illetve híveik akciójára feltétlenül igaz, bár 58 SRH I. 438‒439.; Kristó Gy . : A korai feudalizmus i. m. 1180.; Kosztolnyik, Z. J. : The dynastic i. m. 105‒106. 59 Kosztolnyik Zoltán felvetését, miszerint Bors és Iván akciójának hátterében esetleg a bizánci udvar húzódott meg (lásd Kosztolnyik, Z. J . : The dynastic i. m. 115.), semmi nem támasztja alá, és úgy vélem, az csaknem bizonyosan kizárható, tekintve, hogy a császár – amennyiben be kívánt volna avatkozni a magyar ügyekbe – azt valószínűleg a vele kimondottan jó kapcsolatban lévő, és alkalmasint egy ideig a Bizánci Birodalomban élt rokona, Béla érdekében tette volna meg. 60 Bartoniek Emma: A magyar királyválasztási jog a középkorban. Századok 70. (1936) 366. Vid valójában – már amennyiben hihetünk egyáltalán a Salamon rossz szellemének tekintett bácsi ispán iránt egyértelműen ellenséges érzelmekkel viseltető Anjou-kori krónikakompozíció tudósításának – „csak” a dukátust akarta megszerezni Géza és annak öccsei félreállítása révén, lásd SRH I. 380., 392‒393.
