Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kádár Tamás: Saul herceg, Bors ispán és Iván úr. Megjegyzések, észrevételek a II. István király uralkodása vége körüli trónutódlási küzdelmek történetéhez
KÁDÁR TAMÁS 799 elképzelés helytállósága túlontúl valószínűtlen. Egyfelől azért, mert a névegyezésen kívül semmi egyéb nem hozható fel a prépost és a volt herceg azonossága mellett, másrészt pedig kérdéses: a király jó szemmel nézte volna-e, hogy az apja által alapított, és az Álmos-ág családi magánegyházának számító, emocionális okokból számára nyilván nagyon fontos dömösi Szent Margit-társaskáptalan élére egykori riválisa, vagy – más történészi szemlélet szerint – ellensége kerül. Saul eszerint, csakúgy, mint nagyjából két évtizeddel korábban rokonai, Álmos és Béla, a király átmeneti befolyásolhatóságát és gyengeségét aggálytalanul kihasználó főurak sötét mesterkedésének esett áldozatául. Ő azonban életével fizetett azért a potenciális veszélyért, illetőleg folyamatos fenyegetésért, amelyet közelmúltbeli trónörökös volta, és egyáltalán léte a vak uralkodóra és annak hívei hatalmára nézve jelentett. Borsról és Ivánról Saulhoz képest még csekélyebbek az ismereteink, mondhatni: szinte semmit sem tudunk velük kapcsolatban. Az mindenképp külön figyelemre tarthat számot, és jelentőséggel bír meglátásom szerint, hogy noha alighanem azonos rangúak lehettek, csak Borsot nevezi ispánnak a krónika szövege. Jóval egyértelműbben utal a köztük lévő, sajnos felderíthetetlen, legfeljebb találgatható mibenlétű különbségre a sikertelen hatalomátvételi kísérletük után velük szemben alkalmazott retorzió. Mint láttuk: Ivánnak nem kegyelmezett a király, életével fizetett bűnéért, Bors ellenben valamiért más, nagylelkűbb elbírálásban részesült: megúszta a Bizáncba való száműzetéssel. Vajay Szabolcs a két trónkövetelőt I. Géza leányági unokáinak, Borsot a Miskolc genus, Ivánt pedig a Hont-Pázmány nemzetség leszármazottának vélte, az alábbi érvek alapján. 40 Egy III. Béla nevében kiadott, 1194-re keltezett hamis oklevélben bizonyos Domonkos bánt a király nagyra becsült rokonának (dilectus cognatus noster ) titu lálják, illetve egy 1225-re datált, Vajay közlésével szemben valójában II. András nevére – szintén – hamisított kiadványban az uralkodó hozzátartozójának (cogna tus noster) nevezik, amely atyafiságig, minthogy nem keletkezhetett sem III. Béla anyja, Eufrozina kijevi hercegnő, sem nagyanyja, II. Béla király neje, Ilona révén, egy nemzedékkel feljebb, Álmosig kell visszamennünk a családfán.41 Vajay meglátása szerint az ő édestestvére, I. Géza király és annak második házastársa, egy Szünadénosz családbeli bizánci úrnő leánya lehetett Bors ispán anyja, és a lázadó, illetve trónkövetelőként fellépett vagy felléptetett előkelővel szemben II. István által tanúsított kegyes és irgalmas különbségtétel abban nyeri magyarázatát, hogy a király szerette volna elkerülni egy esetleges újabb feszültségforrás kialakulását a keleti birodalommal, pontosabban magával – a Magyar Királyság 40 Vajay Sz . : I. Géza i. m. 34. 41 Árpádkori új okmánytár. (Codex diplomaticus Arpadianus continuatus) XI. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Bp. 1873. 56.; Sopron vármegye története. Oklevéltár. I. 1156‒1411. Szerk. Nagy Imre. Sopron 1889. 9.; Vajay Sz .: I. Géza i. m. 34.
